Igen, igaz az, hogy az emberek lelkületének csak egy része ez az állatias természet. És az is igaz, hogy kell némi külső inger ahhoz, hogy mindez előjöjjön belőlük, belőlünk. Sajnos az ilyen-olyan hatalmak gyakran élnek is ezzel a lehetőséggel, hogy kimanipulálják az emberből az állatot.

Azon gondolkodom, hogy ez az előmanipulálható „állat” bennünk, ez tulajdonképpen a(z alapvetően pozitív, előrevivő) túlélési ösztön, az életösztön elferdülése, illetve elferdítése. Valamint az egészséges versenyszellem, az egymást ihlető, motiváló igyekezet, jóféle vetélkedés kiforgatása, deformációja. Amikor fontosabbá válik a masszív elkülönülés, az elidegenedés, a másik kigúnyolása, a lelki-fizikai kipellengérezése, mint a civilizációs-morális-hitbéli kontroll.

Valahogy úgy gondolnám, hogy ennek a hajlamnak nem volna szabad meglennie, igaz, mégannyira sem lenne szabad a mai hatalmaknak ezen a húron játszaniuk.

A fenti fejtegetésből kiindulva, inkább azt mondanám, arra kéne odafigyelnünk, hogy a normális életösztön ne váltson át ártó ösztönné, a jóízű versengés ne váljon csatává.

Magyarán arra kéne ügyelnünk és megtanítani ügyelni a gyerekeinket, hogy tartsuk, tartsák mederben az ösztönkésztetéseket, illetve idejekorán ismerjük, ismerjék fel a mederből kibillentő manipulációkat.

mégiscsak jó, ha tudjuk, hogy egy időzítettbomba ketyeg bennünk, ami nem óra-percre van programozva, hanem bizonyos külső ingerekre...

:-) Ezt is korrigálnám: vannak időzíthető szerkentyűk bennünk és tőlünk függ, hogy hagyjuk bombaként robbanni, vagy vekkerként jelezni…