Az őszinteség.

Annak a mércéje, mennyire vagyunk hajlandóak mások tudomására hozni tetteinket, gondolatainkat, érzéseinket és szándékainkat. Bármi, ami ezt a hajlandóságot csökkenti, eltávolít, elkülönít minket a saját belső tökéletes forrásunktól. Amikor őszintétlenek vagyunk, a körülöttünk lévőkre vetítjük azokat a tetteket, gondolatokat, érzelmeket és szándékokat, amelyeket vonakodunk kifejezni. így ők válnak csalóvá, szélhámossá, rablóvá, hazudozóvá vagy gyávává - mindazoknak a tulajdonságoknak a hordozóivá, amelyeket nem ismerünk el saját magunkban. Amikor a rossz" dolgokat megtagadjuk magunkban, ezeket kivetítjük a külvilágba, ujjal mutogatunk rájuk, és ami a felelősséget illeti - mossuk kezeink. Titkos tisztességtelenségünket kivetítjük a világra, amely aztán idegenek cselekedeteiben tér vissza hozzánk.