"Maguk a zsidók is úgy értelmezik a szombatot, mint az Örökkévalóval ill. az örökkévalósággal való közösséget. Ez pedig az újszövetségben a Krisztusban valósul meg. "

 

A szombat eféle átértelmezésének van valami bibliai alapja?

 

 

A negyedik parancsolat a szombat törvénye: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (2Móz 20:8–11)

 

 

Tehát ez a szombat vagy sabbat törvénye, ami a megpihenés, a nyugalom ünnepe. Az eredeti kifejezés jelentése szerint ez a munkától való megszűnés, a nyugalom napja. Pihenőnap. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a parancsolatban nemcsak a munkától való megszűnésnek a napjáról beszél Isten, hanem említ még további hat napot: hat napon keresztül kell az embernek dolgozni, akkor kell az akaratát, a gondolatait, az érzéseit, a fizikai erejét mozgósítania, a hetedik napon ettől meg kell szűnnie, és azt a napot meg kell szentelnie.

A Szentírás szerint a hetedik nap nem a vasárnap, hanem a szombat. Szeretném aláhúzni, hogy ez a parancsolat úgy kezdődik: „Megemlékezzél…” A kifejezés arra utal, hogy már az Izraellel megkötött szövetség előtt megvolt a szombat törvénye. Tehát nem az Izraellel való szövetségkötés hozta létre a sabbatot, a szombatot, nem csupán egy zsidó ünnepről van itt szó, hanem ez a látható világnak egy tartópillére, amit Isten a Teremtéskor határozott meg, és ami a Teremtés történetében van leírva: „Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala; s megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt…” (1Móz 2:2–3a)

 

Mit jelent az, hogy megáldotta? Azt, hogy Isten megosztja a javait a szombati nap által. Azt jelenti, hogy a hét napból egyetlenegy van olyan, amelyet Isten természetfölötti módon megérintett. Hat napon keresztül az ember a munkájával, a feladataival, vagyis a világban, földi dolgokkal foglalkozik. A hetedik nap viszont kilép az anyag hatalma alól, a látható világ fölé emelkedik, Isten jelenlétébe. Szombaton az ember közvetlenül Isten képmásaként, Isten hasonlatosságára teremtett lényként létezik.

Nem munkálkodik, pihen, és Isten ebben az állapotában is megáldja, ahogyan ezt a 127. zsoltár tartalmazza: „Hiába néktek korán fölkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek: szerelmesének álmában ád eleget.” (Zsolt 127:2)
Az áldás nem csupán egy ünnepi, például karácsonyi jókívánság. A Bibliában, ha Isten valakit megáldott, az azt jelentette, hogy megosztotta vele mennyei és földi javait. Tehát a szombat ilyen módon találkozási pont a látható és a láthatatlan világ között az ember számára.
A szombat az idő és az örökkévalóság küszöbe. Ha ilyenkor az ember úgy cselekszik, ahogy Isten mondja, akkor az időbeliségében képes megtapasztalni az örökkévalóságot, ami sokkal nagyobb áldásból részesíti őt, mint más napokon a munkája által megszerzett javak.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a hét minden napját szombattá kellene tennie. A Biblia szerint az embernek hat napon át dolgoznia kell, a hetedik napon pedig tevékenységétől meg kell szűnnie, hogy az istenképűség belső tartalmát megélje ezen a napon.

A második dolog a szombattal kapcsolatban a Szentírás szerint: Isten megszentelte, vagyis elkülönítette a többi naptól. A sabbat nem olyan profán nap, mint a többi. A szombat 24 órája más, több, mint a hét többi napjának 144 órája. A szombat transzferencia-képességgel van felruházva Istentől. Ez azt jelenti, hogy közvetíti mindazt az isteni áldást, amely az emberi szükséget képes betölteni. A sabbat órái Isten természetfölötti jelenlétére vannak rendelve, amely az ember számára életet közvetít.
Ezen a napon az ember élete, ereje, egészsége, képességei képesek megújulni. A szombat törvényének a legfontosabb célja az élet, a Krisztus. Ezért mondta a Názáreti, hogy „a szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2:27). Vagy más helyen: „A szombatnak is ura az Embernek Fia.” (Mt 12:8) Tehát a szombat a Teremtéstől fogva a Krisztus uralma alá rendeltetett, hogy az e napra vonatkozó isteni törvényeket betartó ember az ószövetségi korszakokban is Krisztus áldásából, kegyelméből részesülhessen.
A szombat az egész emberiség számára rendelt ünnep – minden ember számára, akik betartják e nap törvényét, áldást közvetít (kiemelés tőlem) ...