Grimm testvérek meséi

 

Magyarba átültette: Benedek ELek

 

A békakirályfi

 

(folytatás)

 

- Mit akar tőled az a béka?

 

- Jaj, lelkem édes jó apám, mikor tegnap az erdőben játszottam, aranygolyóm a kútba esett. Keservesen sírtam, s ekkor egy béka felhozta a golyót a kút fenekéről. S merthogy nagyon kívánta, megígértem neki, hogy játszótársa leszek, de ki gondolta volna, hogy ez a csúnya béka ide jöjjön? S lám, most itt van s be akar jőni hozzám.

 

E közben másodszor is kopogtatott a béka s bekiáltott:

 

- Nyiss ajtót, nyiss ajtót, szép királykisasszony! Talán bizony elfeledted, mit iíértél tegnap nékem? Nyiss ajtót azonnal!

 

Mondta a király:

 

- Bizony, édes lányom, amit ígértél, meg is kell tartanod. Hát csak eredj és nyiss ajtót.

 

Mit volt mit nem tenni, fölkelt az asztal mellől a kicsi királykisasszony, az ajtót kinyitotta, a béka meg, hopp, hopp, pliccs, placcs, végig ugrált a szobán, éppen a kicsi királykisasszony széke mellé.

 

- Végy föl magadhoz, szólt a királykisasszonynak.

 

A kicsi királykisasszony húzódozott, vonakodott, de a király rászólt haragosan:

 

- Vedd föl!

 

Fölvette hát a békát, az meg a székről egyenesen az asztalra ugrott s mondta:

 

- Na most told közelebb hozzám a tányért, hogy együtt együnk.

Odatolta kénytelen-kelletlen, de majd kirázta a hideg, úgy félt. A béka jóizüen falatozni kezdett, de bezzeg a kicsi királykisasszonynak elment az étvágya. Mikor aztán a béka jól lakott, azt mondta:

 

- Most már eleget ettem, fáradt vagyok, álmos vagyok, vígy a szobádba, fektess selyem ágyadba s feküdj le te is, aludjunk.

 

De most már "eltört a cserép". Sírt a kicsi királykisasszony, sírásától zengett a palota. Hogy ő a mellé a hideg, utálatos béka mellé feküdjék! Inkább meghal!

 

- De így meg úgy! - förmedt rá a király - ha jól esett a segítsége, essék jól a fekvés is mellette. Indulj!

 

Tetszett, nem tetszett, meg kellett fogni a béka hideg testét s vitte a szobájába. Az ám vitte, de a szobában ledobta egy sarokba s egyedül feküdt a puha selyem ágyba.

 

- Nem addig a'! szólt a béka. Fáradt vagyok, álmos vagyok, s éppen olyan jól akarok aludni, mint te. Végy föl az ágyadba, különben megmondom az édes apádnak.

 

A kicsi királykisasszony leszállott az ágyból nagy bosszúsan, felkapta a békát, s a falhoz dobta.

 

(Vége következik.)