kantundbach

 

 

 

a fák repülnek a szélben

leveleik a gyökereiken hagyták

emlékeink repülnek az időben

testünk ottmaradt a térben

elszórva

egy kocsmában

és egy másikban

egy könyvesboltban

és egy antikváriumban

a színésznő telefonjában

a kocsmáros lány bugyijában

padon aludva  gumibottal bökködve

hajnali járdán aludva járókelők lépegettek fejünk felett

de talpunk alatt nem fütyült a szél

soha

tűz és víz lényegében ugyanaz

teleologia

visszafelé

visszavisszavisszafelé

angyalok, boszorkányok

lotték, bohócok, hippik, babyk

és a többiek

mindig rájuk akadt

és ők rá

zsák a foltját

mindenki külföldön

ő meg a kisújszállási

strandon

elkezdi második gyerekkorát

és visszamegy a matematikához

amihez nagy tehetsége volt

isten engem boxolónak teremtett

azért focizok, hogy istent kövessem

őt mire teremtette

nem tudja

visszamegy

és elkezdi újra

Bach: Erbarme dich, mein Gott (Matthäuspassion) - Galou (Roth)

https://www.youtube.com/watch?v=BBeXF_lnj_M

 

Zu fragen: ob eine Wissenschaft auch wohl möglich sei, setzt voraus, daß man an der Wirklichkeit derselben zweifle. Ein solcher Zweifel aber beleidigt jedermann, dessen ganze Habseligkeit vielleicht in diesem vermeinten Kleinode bestehen möchte; und daher mag sich der, so sich diesen Zweifel entfallen läßt, nur immer auf Widerstand von allen Seiten gefaßt machen. Einige werden in stolzem Bewußtsein ihres alten, und ebendaher vor rechtmäßig gehaltenen Besitzes, mit ihren metaphysischen Kompendien in der Hand, auf ihn mit Verachtung herabsehen: andere, die nirgends etwas sehen, als was mit dem einerlei ist, was sie schon sonst irgendwo gesehen haben, werden ihn nicht verstehen, und alles wird einige Zeit hindurch so bleiben, als ob gar nichts vorgefallen wäre, was eine nahe Veränderung besorgen oder hoffen ließe.