Egyetértek Lillával!

Én csak azért nem voltam, mert PC problémáim voltak.

Ha nem szólalsz meg, az olyan, mint amikor kizárja magát az ember a lakásból és még a kulcsát sem találja, esetleg nem is keresi.

Nem tudom, említettem-e, de amíg megjelent nálunk, a Reader's Digest Válogatás az egyik kedves olvasmányom volt.

Egyetlen történet ragadt meg bennem igazán, a kútba esett fiú esete (a szerkesztőknek is tetszhetett, mert később keresni kezdték a fiút, de már nem találták meg).

A lényeg: ha mélyen egy kút fenekén és összetörve van is az ember, nem segít semmi, csak a remény. Az a kék folt (a remény színe!) a kút tetején, amennyi a világ.

A fiú végül keserves kínok között, de kijutott a kútból.

Többszöri próbálkozás után, összetörten már csak a remény éltette, de az elegendő volt ahhoz, hogy kínnal, keservvel kivergődjön a lehetetlen és reménytelen helyzetéből.

Hogyan is van ez?

"Soha nem adom fel!"

Ennyi!

Mielőbbi jobbulást kívánok Neked!

Hamarosan elmúlnak a sötét, borongós napok is, amik nagyon erős befolyással vannak ránk.

Szépen kérlek, vedd figyelembe azt is, hogy csak mi magunkat tudjuk meggyógyítani magunkat. Az orvos itt csak szakképzett segéderő (bocsánatukért esedezem!!!)

Ha mégis gyógyíthatatlan eset lennél, akkor sem mindegy, hogyan viszonyulsz szerencsétlen állapotodhoz.

Azt már le sem merem írni, pedig komoly téma, hogy nem csak az alkalmazott tudomány, de az orvostudomány is exponenciálisan fejlődik.

Érdemes bizakodni!!!

(mást sem teszek!) :)