netuddkivogymuk: "Mint mondtam, akkor leolvadt volna az összes zománckép" 

Ez egy Ferenczitől származó hatalmas butaság. A keresztpánt forrasztása egészen másképpen történt. Már 4 ezer évvel ezelőtt az egyiptomiak tudták hogy hogy kell forrasztani az aranyat úgy hogy ne essen le róla semmi. Leírom, mert utána olvashatsz több helyen itt is: Filigran- und Granulationskunst im wikingischen Norden : Untersuchungen zum Transfer frühmittelalterlicher Gold- und Silberschmiedetechniken zwischen dem Kontinent und Nordeuropa

Az arany olvadás pontja 1067 fok. Egy arany 80% és réz 20% ötvözet olvadáspontja 880°. A forrasztás úgy történik, hogy a rézpasztát rákenik az arany felületére, vegyileg aktivizálják és 800 fok körüli hőmérsékleten tartják. Az első lépésben a réz diffundál az arany felületébe. Így a felületen az olvadáspont leesik 880 fok közelébe. Most összeteszik a forrasztandó tárgyakat és a hőmérsékletet felemelik 880 fok fölé. A megolvadt felület (néhány mikrontól lehet néhány tízed mm) magához köti a másik oldalt is. A tárgyakat ezen a hőmérsékleten tartják és beszórják olyan anyaggal, ami a felületen kivált rezet magához köti. Az eljárást Diffúziós-redukciós eljárásnak nevezik. Ha elég sokáig hőn tartják, akkor az arany réztartalma az eredeti mennyiségre csökken, ami lehet 0 is. Ezt az eljárást használták a 12 sz-ig de a technológiát leírja Theophilusz is. Az abroncsot más sokkal durvább eljárással forrasztották. Forrasz anyagot adtak hozzá. Ezt csak nagyobb falvastagságnál lehet használni. Ezt is leírja Theophilus.

Tehát a forrasztás nem lett volna egy kihívás, a forma és méret okozott nehézséget.