Szia Akranes!

Egyik ismerősöm épp mostanában készül kipróbálni a hipnotizálást, mert semelyik gyógyszer nem használ neki. Ő kényszeres fürdésben szenved, órákig van a fürdőszobában, meg persze depressziós is. Azt mondták neki, hogy ha esetleg mégsem hatna neki ez a hipnotizálás, akkor megpróbálnának majd valami másféle kezelést is nála. Gondolom nem két fillérbe fog kerülni majd neki ez a dolog, de ha elvégezték rajta, és megírja nekem, hogy hogyan zajlott, akkor megírom a tapasztalatait.

Egyébként írtátok, hogy féltek, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek nálatok. Hát én elmondom, hogy nálam mi lett a vége. Egyre jobban elkoptak a barátságaim, baráti köreim, egyre kevesebbet mozdulok már ki itthonról, örülök, ha nem kell találkoznom emberekkel. Dolgozni sem járok már jóideje, úgyse tudnék beilleszkedni már sehová sem, mert nekem elég egy rossz szó, és már lépek is ki onnan. Túlérzékeny lettem, főleg az elmúlt pár évben. Azt azért nem mondanám, hogy remeteéletet élek, mert néha azért kimozdulok itthonról, még ha eléggé nehezen is veszem rá magam mindig, és kb. 1 óráig tart az elkészülésem. De mondom vásárolni, hivatalos ügyeket intézni elmegyek azért, meg időnként meglátogatom a családomat is, ill. néha eljárok koncertekre, focimeccsekre is. De különben szinte mindig itthon vagyok, és netezek, tv-zek, teszek-veszek a lakásban. Beszélgetek emberekkel a neten, főleg persze a hozzám hasonló gondolkodásúakkal.

Persze próbálok azért ismerkedni több-kevesebb sikerrel, hiszen én sem szeretnék azért egyedül maradni végül, bár így valóban nem könnyű, ilyen életvitel mellett. :/ 

De mégis úgy vagyok vele, hogy én már nem akarok a régi énem lenni, nem szeretnék újra elvegyülni a társadalomban, azaz nem szeretnék ún. normális életet élni újra, aki dolgozni jár, megfelel az elvárásoknak, szabályoknak, határidőknek. És nem szeretnék úgymond "közönséges" sem lenni, aki megfog mindent úton-útfélen, és nem mos kezet utána. Nem tudnám elképzelni, hogy valaha is újra ilyen legyek, az már nem én lennék szerintem...