Sziasztok!

 

Most találtam rá erre a fórumra, és gondoltam leírom nektek röviden, hogy én hogyan élem meg ezt a kényszerbetegséget.

43 éves férfi lennék amúgy. :)

Bár én annyiban különbözöm, hogy talán meglepő, de veletek ellentétben én már nem is akarok kigyógyulni belőle, mert számomra már így a természetes.

Emiatt is talán érdekes lehet a számotokra a történetem. :)

 

Nos röviden annyi lenne, hogy mániákus kézmosási mániában szenvedek kb. 10 éve.

Valahogy egyszercsak kialakult nálam, aztán egyre csak súlyosbodott.

Pár éve úgy érzem, hogy beállt egy szintre, és már nem súlyosbodik tovább, de így is eléggé kellemetlen a dolog a számomra, de úgy vagyok vele, hogy már beletörődtem és elfogadtam. Igazából azért, mert már nem szeretnék újra a régi énem lenni, aki nem törődik semmivel, megfog mindent, és nem mos kezet utána.

Sosem voltam vele orvosnál, így semmilyen gyógyszert nem szedek ellene.

 

Naponta min. 30x-40x kezet mosok még itthon is, főleg azután, ha a lakásomon kívülről behozott dolgokat fogok meg.

A lakáson kívül még rosszabb a helyzet, mindig úgy megyek el valahová, hogy lehetőleg ne kelljen semmit sem megfognom egész úton.

Ha mégis meg kell tennem, pl. vásárlásnál, akkor utána már megyek is a mosdóba, mert addig szabályosan rosszul érzem magam, amíg nem moshatok kezet.

Egyszóval soha semmit nem szeretek megfogni a lakásomon kívül, és nem szeretem, ha bárki hozzám ér, még ha csak a kabátjával vagy a táskájával is.

Ezért is mozdulok ki ritkán itthonról, inkább csak vásárolni, vagy hivatalos ügyet intézni megyek el néha, máshová nem nagyon.

 

Bizonyos dolgok rendszeres ellenőrzése annyira nem jellemző nálam, inkább csak ez a kézmosási mánia.

De nem szeretek pl. kezet fogni sem senkivel, mert utána is mindig megyek kezet mosni a mosdóba. Valahogy rögtön koszosnak érzem magam ilyenkor is, és úgy érzem, hogy minél előbb meg kell tisztulnom úgymond.

Kevesen tudják ezt rólam, ezek szerint úgy látszik, hogy viszonylag jól tudom leplezni. :)

 

Szóval igazából csak jelezni szerettem volna, hogy ilyen is van, hogy valaki már nem is akar kigyógyulni a kényszerbetegségéből.