Én meg egyesületi tag lettem, mert 2000-ben találkoztam valakivel Nagykovácsiban, aki azt mondta, hogy ha belépek hozzájuk, akkor visszatérítik a ttúrák nevezési díját. Akkor még volt olyan támogatás, amiből eut meg lehetett oldani, és akkor még nekem is számított.

Aztán közölték, hogy de csak akkor térítik vissza, ha leadok túrajelentést is. Na, az nem volt olyan nagy dolog, egy pecsét helyett kettőt kértem minden ponton, és a végén kitöltöttem a rovatokat, órabérben megérte. Így aztán elkezdték számolni a pontjaimat, és mellékhatásként egyszer csak csengett a bronzjelvény meg az ezüst. Ha már így lett, érdekelni is kezdett, és kicsit meg is hajtottam a kiválóig. De ahogy írtam, nem én  lettem kiválóbb tőle, csak volt egy mérce, hogy ennyi kilométert már jegyeznek valahol, talán már nem számít kevésnek. Aztán azóta megint nem érdekel, pedig lehetne még néhány, főleg ezzel a rövidített számolással, amitől nem is érezném jól magam. Villogni nem szoktam vele én sem.

Balczó András mesélte egyszer, hogy sokat mondták neki, milyen szorgalmasan edz. Ő meg sose értette, mert csak csinálta, amit szeretett. Azt kérdezte: ha valaki nagyon szereti a fagylaltot, és mindennap megeszik öt gömböt (ezt a szót használta), akkor az szorgalmas? Dehogy, csak szereti a fagylaltot. Hát így megy ez.