"...neked egy nyugodt, elégedett, kiegyensúlyozott istened (istenképed) van, nekem pedig egy háborgó, dühös-szomorú!"

Kedves jó Tamás!  Ha ez a mondat igaz, akkor már csak az a kérdés, hogy ki alakítja bennünk az istenképeket?   Az Élet(ünk)?  Az Isten maga?   Vagy saját magunk?

Valamikor régen valaki ilyet mondott nekem:   "Neked jó, mert te hiszel!"    Azóta is