Teresa7
2018.01.09
|
|
0 0
64664
|
Dsida Jenő
Vallomás
Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kívüled semmi sem érdekel. Kihűlhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegőkis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket, s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék mezőn, és sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap, és arcod itt a hold, és arcod itt a nap.
|
Előzmény: bajkálifóka (64661)
|
|