Szép napot, kedves "Treefa"!

 

Úgy érzem, a te hsz.-od maradt ON-topic mederben, ezért arra itt válaszolok.

 

Igen, igaz az, hogy az emberek lelkületének csak egy része ez az állatias természet. És az is igaz, hogy kell némi külső inger ahhoz, hogy mindez előjöjjön belőlük, belőlünk. Sajnos az ilyen-olyan hatalmak gyakran élnek is ezzel a lehetőséggel, hogy kimanipulálják az emberből az állatot.

 

Nekem az a bajom, hogy valahogy azt vártam volna, hogy a mai "nyugat"-ra jellemző társadalmak embereiből egyúttal már kitörlődött ez a hajlam. A nagy "külső" fejlődésből arra következtettem volna, hogy ugyanez "belsőleg" is megtörtént. De nem így van! Nem tudom, mikor jutottam el ennek tudatos felismerésére, talán tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt, de eléggé sokkos hatású volt. És én erre a látensen ma is meglévő hajlamra gondoltam, amikor az emberiség változatlan lelkületét említettem. Valahogy úgy gondolnám, hogy ennek a hajlamnak nem volna szabad meglennie, igaz, mégannyira sem lenne szabad a mai hatalmaknak ezen a húron játszaniuk. De mégis megteszik. (Az ÁNTSZ tisztségviselői pl. bizonnyal mély elégedettséget éreznek, amikor a konformista-konzumidióta véresszájú kisemberek kommentekben nekiesnek az oltástagadó szülőknek...)

...

 

Másik felvetésed: "...Tudatosítani lehet az árnyoldalt, de túlhangsúlyozni nem kell. Sőt. Szerintem kifejezetten veszélyes: amire koncentrálunk, azt erősítjük..."

 

Látod, erre az oldalára nem gondoltam. Lehet, hogy így van. De akkor mit csináljunk? Szerintem mégiscsak jó, ha tudjuk, hogy egy időzítettbomba ketyeg bennünk, ami nem óra-percre van programozva, hanem bizonyos külső ingerekre...