Viszont, ha már mindenki békén hagy, akkor csak egy valaki maradt, akivel szembe kell nézned. Önmagad.

 

Azt te is beismerted, hogy csak rajtad múlik, hogy érezd a megváltást, hogy megbocsásd magadnak saját bűneidet. Ez csak akkor fog menni, ha szereted önmagadat. Függetlenül attól, hogy mit tettél.

 

Feltétel nélkül.

 

Valószínűleg most még visszapattansz ettől a két szótól, fogalomtól. De abban biztos lehetsz, hogy amikor eljön az ideje, ugyanúgy fogod érezni, mint amikor eltalált a hit. Már csak ennek a csodának a megtapasztalása maradt hátra :)

 

"Lelkészek gyakran elkövetik azt a -szerintem- hibát, amikor prédikációjukban egyfüst alatt kezelik az előbbi fajta megbocsájtást, a tetteit egyáltalán meg nem megbánó, hanem azokat továbbra is művelő ellenségnek való megbocsájtással. Pedig emberi szempontból ég és föld a kettő!"

 

Istent elfogadod, de továbbra is emberi szempontok szerint látod a világot?

 

A lelkészek nem hibát követnek el, hanem ismertetik, hogy mi szerepel a "kollektív szerződésben". Az más kérdés, hogy a hívők egy része (nagy része?) sem tudja betartani ezt a pontot. Ezért talán nekik nagyobb lelkiismeret furdalásuk van, mint azoknak akik el sem fogadják ezt a pontot.

 

Ha viszont magaddal megbarátkozol, feltétel nélkül, akkor más elfogadása (függetlenül tetteitől) is könnyen fog menni. Ez pedig azt jelenti, hogy célba értél :)

 

Természetesen mások feltétlen elfogadása, szeretete nem jelenti azt, hogy mentesülnek a büntetés alól, ha (földi) szabályt, vagy törvényt sértenek.