Flanell Creative Commons License 2018.01.06 0 0 26146

Az almaféléknek hideg időben nem jellemző betegsége. Ezért szabad télen is metszeni őket. (Bizonyos feltételekkel, persze.)

Vagyis, a metszési felületeken nem tud bejutni ilyenkor semmilyen kórokozó, mert nincsenek aktív állapotban.

Mire jönne pl. a tűzelhalás (virágzási idő táján), akkorra meg a vágási felületek beszáradnak, a baktérium már csak a rácsot rázhatja.

A biztonság kedvéért azért szoktam kivinni egy elvágott flakonban jó sűrűre keverve valami régi rézből készített oldatot, egy hosszú nyelű radiátorecsettel, és a fűrészt meg a metszőollót lefertőtlenítem minden fa után, plusz mikor kész egy fa, a nagyobb vágásokon végighúzom az ecsetet. Bár, az értelme leginkább a saját megnyugtatásom...

Ez amúgy a csonthéjasok miatt van alapból, de akkor már az almafélékhez is használom, elég össze-vissza vannak a fajták.

Aztán metszés után lenyomom Vegesollal, és ennyi.

 

Ha már említettem, csonthéjasok:

A Biocera nem sokat ér, a friss vágást ugyan védi, de egy év után lepereg, a farontó gombák ellen nem jó.

A Fagél az ott marad akár 3 évig is tűrhető állapotban, de mikor még megvolt a barackosom, azt tapasztaltam, hogy a gomba nem ragaszkodik a vágási felülethez. Nagyobb ág levágásakor még ággyűrűre vágva is marad ott egy rész, ami később elszárad, és az oldalán is simán kijön a taplógomba, hiába van a vágási felület lekezelve. A körben leváló elhalt háncs alá bejut a gombagombaspóra, és már támad is.

Úgyhogy azt találtam legjobbnak, hogy a friss vágást rézzel lekenem, aztán ha beszáradt, a következő évben kenek rá - a teljes, már nem elő részre - egy kis híg lekvárállagúra kevert gépzsír-motorolaj kombót. Ez beszívódik, és évekig véd, utána meg meg lehet újítani, ha szükséges.

Előzmény: budai2 (26136)