Az idén (tavaly) végre Bosznián mentünk keresztül, lefelé. A lánycsapat 1+2 fő,  nem nagyon díjazta a hosszú utat és nem akart semmit látni... Kamaszokkal nehéz. A kompon "nyugodtak meg", az már döfi volt nekik is. Évtizede éjjel, pályán járunk és az jobban bejött eddig. Mondjuk nekem mindegy, de a Neretva csodás területeit nagyon is akartam -már megint- látni. És még sok mást is, de sajnos meghiúsult, sok lúd disznót győz. Át kell szerveznem a dolgokat...már látom. 

Amit mondanék még, hogy mire a nagyszerű vidékig elérünk... az út első része... hát írtózatos szegénység, romhalmaz, rendetlenség. Szóval értem én, hogy lakókocsival erre van értelme, meg kisbusszal horrol pénz a HR autópálya, meg Mostárt és a vízeséseket min. látni kell. De az út nagy része piszokul nyomasztó szárazföldi látvány. Szóval az IS van arra. 

Hazafelé elautóztunk Splitig, este 9 után pedig sipirc haza. A határ előtt 50 km-re kb. a szokásos ázás, itt majdnem mindig esik. Most kitartott a Balcsi mentén is, de a késői reggeliig még aludtunk is egy sort itthon.