.

   Hangorgiában

 

              XXXIV. fúga

.

 

Mintha kardok – sora-

koznak orgonasípok –

 

fölülről puska s ágyú-

cső és lőnek lőnek – Bach

 

fúgát árnyékból a fényre

s állsz a szürkeségben –

 

válogatva fény és fény

között a fekete s fekete

 

hátterét tapogatva – míg

a fehér és fekete billen-

 

tyűk az égbe szállnak –:

rozsdamarta nyár-időben

 

fényzavarta feketében –

felkapod a leejtett zászlót

 

hason csúszva vége ám

vége az isteni zenének –

 

foszlányokban lélek s béke

földalatti kazamaták szent-

 

élyébe űzve és fent a fénybe

öltözött égben mintha kardok

 

mintha puskacsövek védnék –

előled takarnák isten bárányát

 

és ésszel alig – csak szíved

kalapálja itt a vége itt a

 

béke s hangorgiába szakad-

va-: felrémlik az alkotó –

 

                 az alkotás fényessége.

.

/Pethő László (1944 -   ); 2008/

 

 

.

.

Bartók Béla

.

Arkangyalgyermekarc, kérlelhetetlen.
Támadó éles éle mintha késsel
Volna hasítva fájó elevenből.
Hallgató szája mosolytalan.
Mi fáj neked?

.

Vézna, kis óriás. Tested meredő
Szálkaként szúr a térbe fel,
És körül sajgó gyulladást okoz.
Mint kivont pengét hordod magadat.
Miért haragszol?

.

Bizony zenéd nem andalító mámor.
Kérlelhetetlen acélszerkezet.
Bús föld alól dübörgő lázadás.
Vad fájdalom, sikoltó fájdalom.
Ki bántott téged?

.

A hegedűid vágnak, döfnek kürtjeid.
Karvalykarmokkal csapsz a zongorába,
És véresen mint marcangolt madárraj
Rebbennek szét a felszakított hangok.
Mit énekelsz?

.

Fáj, hogy nem értik ez a fájást?
És szenvedésed nem szenvedhetik?
Vernek, mert versz. Mit vártál egyebet?
Kellemes nem vagy, sem mulattató.
Veled mi történt?

.

És tudom, mert én láttalak keresni.
Csongrádi koldus, zord néma tanyák
Között keresni dalt, népdalt, magyart,
Mint jég alatt eleven gyökeret.
És nem találtál.

.

S melyet találtál, megtalált az téged,
A paraszt bánat elnémított kínja.
És Tiszaháton, oláh havason
El nem eresztett többé, és szívedben
A mosoly megfagyott.

.

Most belőled süvít a bennük fojtott
Lázadó kín, s ők meg nem ismerik.
És nem is hallják. Kiknek muzsikálod
Az égnek borzadt, kicsorbult kaszákat
Magyar magányban?

.

/Balázs Béla/

.