Ahelyett, hogy minden valaszra külön-külön reagalnek ... inkabb egy összefoglalo (7 oldal, magyar nyelven) összeallitas olvasasat javallanam, ugyanis a benne foglaltak >95%-ban a velemenyemet tükrözik ...

 

(Valahogyan nem tünik szamomra realisnak, hogy "kell venni" egy tuti hadosztalyt vaahonnan ... es onnan kell ellesni, hogy mit es hogyan kell csinalni. Jo, van egy "mintahadosztaly" ... a kerdes csak az, hogy az akkor mire jo? Valamint az, hogy egyetlen hadosztallyal milyen REALIS celokat lehet(ne) megvalositani ...)

 

Egy reszlet, amellyel 100%-ig egyetertek, mivel ugy gondolom, hogy egy igen komoly paradigmavaltasrol van szo (amely valojaban mar megtörtent ... csak a fejekbe meg nem ivodott bele megfelelö melysegben), amely a törtenelem katonai "probalkozasait" alapvetöen felülirja, söt megkerdöjelezi (a multat nem lehet alapvetöen megkerdöjelezni ... viszont adott körülmenyek között le lehet vonni azt a következtetest, hogy "valami" alapvetöen megvaltozott ... a törtenelem peldainak a jövöbe vetitese mar nem müködik ... kar is probalkozni vele!

 

A HARC, A HÁBORÚ LEHETŐSÉGE A XXI. SZÁZADBAN

 

"Háború nem létezik többé." Rupert Smith brit tábornok ezzel a meghökkentő kijelentéssel kezdi a közelmúlt és a közel-jövő hadviselésének áttekintését. Véleménye szerint – melyet közel 40 éves katonai szolgálatára alapoz – elavult az "államok közötti ipari (industrial) háború", melyet a nemzetállamok reguláris fegyveres erői az állam teljes gazdasági kapacitásának és emberi tartalékainak mozgósításával más nemzetállamok reguláris fegyveres erői ellen vívnak, a döntőés teljes győzelem érdekében háttérbe kényszerítve minden más egyéni és csoport érdeket. Az államok közötti háborúk egyre ritkábbak: az elmúlt kb. 60 év fegyveres konfliktusainak 80 százaléka belső konfliktus – felkelés, forradalom, pol-gárháború, ellenforradalom, nemzeti felszabadító háború – volt. (Strachan, 2007.) Elavultnak tekinti tehát azt a több évszázados hadviselési paradigmát, amely alapján az egyes államok, illetve katonai szövetségek fegyveres ereiket szer-vezik, felszerelik és kiképzik. Smith tábornok nem áll egyedül az elméletével. Erős támogatottságot élvez a negyedik generációs hadviselés teoretikusai és követőik között. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy a nyugati világban a brit haderőt tartják a negyedik generációs hadviselési formák közé sorolt aszimmetrikus hadviselésben a legjártasabbnak. Erre feljogosíthatja őket az elmúlt 200 év, mintegy 300 felkelésének leverésében, felszámolásában való közreműködés.

 

http://archiv.uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2012/2012_2/2012_2_alt_szabo_jozsef_2_378_384.pdf