2018. január 1. - Vasárnap, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)
A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte
őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21
Elmélkedés:
Isten Anyja
A mai napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepeljük. A Máriáról szóló
hitigazságok, hittételek közül ez a legrégebbi. A 431-ben Efezusban
tartott egyetemes zsinat atyái ünnepélyes formában nyilatkoztak arról,
hogy Mária Istenszülő, azaz Isten Anyja, hiszen ő foganta méhében a
Szentlélektől és ő szülte a világra Isten Fiát, Jézus Krisztust, akiről
valljuk, hogy valóságos Isten és valóságos ember. Jézus személyében
megkülönböztetjük az isteni és az emberi személyt, de mivel ez a kettő
egymástól elválaszthatatlan, ezért Mária nem csak az ember Jézus anyja,
hanem Isten Anyjának is neveznünk kell őt.
Mivel az evangéliumok elsősorban Jézus életét és művét igyekeznek
bemutatni, ezért édesanyjáról, Máriáról viszonylag keveset írnak, abban
viszont egyetértenek, hogy Mária Jézus anyja. Ő szülte a világra az
ember Jézust, amikor be akart lépni az emberiség történelmébe. Mivel az
öröktől fogva létező Fiúisten azonos az emberi testet öltött Jézus
Krisztussal, ezért jogosan tartjuk Máriát Isten Anyjának.
A Fiúisten megtestesülése az üdvösség művéhez tartozó esemény, amelyet
Isten visz végbe, az emberek javára, az emberiség megváltása érdekében.
A megtestesülés pillanatában, amikor Mária elfogadja Isten vele
kapcsolatos tervét és igent mond arra, hogy a Megváltó anyja legyen,
nem passzív szereplő csupán, hanem aktívan, egész személyiségével részt
vesz az üdvösség művében, mégpedig, mint anya. Szent Pál apostol a
galatákhoz írt levelében így írja le Mária szerepét az üdvtörténet
rendjében: "amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte a
Fiát, aki asszonytól született" (Gal 4,4).
Az anyaság minden esetben az élet szolgálata. Bár van ebben a
megfogalmazásban némi belső ellentmondás, hiszen minden élet halálra
van szánva. Aki egyszer egy édesanyának köszönhetően megszületik a
földre, annak egyszer távoznia is kell a földi életből, meg kell
halnia. Mária életében végigkövethető a fiához, Jézushoz kötődő testi
és lelki kapcsolat, kezdve attól, hogy a betlehemi istállóban a szülés
pillanatai után kezében tarthatta őt, egészen addig, hogy a Golgotán az
Úr kereszthalála után az ölébe fektették fiának holttestét. Mária
anyaságára úgy tekinthetünk, mint aki legyőzte ezt az ellentmondást,
mert magát az életet, az emberré lett, ugyanakkor örökkön élő Istent
szülte meg, bár a keresztről való levételkor még nem tudhatja, hogy az
Úr teste hamarosan fel fog támadni az életre.
A mai ünnep evangéliuma visszavezet minket a betlehemi jászolhoz,
amelyben karácsony ünnepe óta minden nap megcsodáljuk a Gyermeket s
akiben felismerjük Isten Fiát. A jelenet azzal kezdődik, hogy a
pásztorok a betlehemi istállóban megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő kisdedet. A felsoroltak között Mária szerepel az első
helyen, amellyel Lukács evangélista az ő kiemelkedő személyét
hangsúlyozza, de ez természetesen nem jelent elsőbbséget Jézushoz
viszonyítva. Az evangéliumi jelenet arra ösztönöz minket, hogy egy kis
időre emeljük fel tekintetünket, nézzünk a Gyermek édesanyjára, akinek
annak idején a pásztorok lelkesen mesélték el, hogy az angyali jelenés
indította őket útnak, az isteni hírnöktől tudták meg azt, hogy
megszületett a világ Megváltója. Isten Anyjához hasonlóan mi is véssük
jól a szívünkbe mindazt, amit Jézusról megtudunk! Jézus iránti
szeretete legyen számunkra példa, hogy az előttünk álló esztendő minden
napján kimutassuk szeretetünket az Úr iránt!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, hálát kell adnunk, hogy Mária személyében nem csak Jézusnak,
hanem nekünk is anyát adtál. Olyan édesanyát, aki Jézust adja minden
embernek. Áhítattal szemléljük a karácsonyi eseményt, amint a Gyermek a
jászol szalmáján fekszik vagy édesanyja, Mária ölében nyugszik. Ma
Mária felénk nyújtja Jézust, nekünk adja, hogy az új esztendő minden
napján velünk és a miénk legyen Isten Fia. Segíts minket, hogy a
szegényeket úgy szolgáljuk, hogy bennük mindig Krisztust lássuk, így
építve a békét, az Istentől jövő békességet.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180101.mp3
