.

Divinyi Mehmed irigye károg

.
                                                                     Se élhetem, se halhatom,
                                                                     Se ülhetem, se járhatom,
                                                                     Se ehetem, se ihatom:
                                                                     Szeretlek én, tes megszeress.

.
harminc2 recéjű csontfürész
4száz éve a fogsorod
nem nevet félhold-anyácskádra
mert sárga mázzal keni a homok

.
töröksípot fuvintó szádat
egy kaszás fickó verte be
s nem vétózta meg mohamed
sőt! kezetrázni sietett vele

.
mivel te hitetlennek álltál
nyüszítve egy lány miatt gyáván
(ezért vagyok az irigyed
meg csudálód is török árvám)
.
szultánod véreset vicsorgott
„dévénybe futt a nyomorult
gyaur szüzért esenkedik
tűzön perzselt disznót eszik”

.
remélem megkaptad a lányt
s kerek fara csillagot hányt
s döfött narancs-csecse a menny iránt
s fűtörő talpad állt mekka iránt

.
aztán húzhatták a harangot
irgalmas keresztény kezek
ki húzgálta kötelén a harangot?
nincsenek már akik feleljenek

.
sípos szád szétomlott a földben
szemed elszállt a rézgaras alól
koponyádba kúszott szived
de hozzám még a cincogása szól

.
nyelved lappantyú-suhogással
fülem csontdobját szétveri
vérét pokloknak adta billéd
lakmározzák belzebúb férgei!

.
csak madzsar türki imádságod
úszik az elkurvult időben
utánad úszni lesz erőm?
vagy bukdácsolok mögötted erőtlen?

.
Ezért az irigy varjúkárogás
üköm üke divinybeli gyerek
engem fekete félszbe rántasz
hogy nevemre kórságos csönd pereg

.

/Kormos István, 1976/

.

A fenti idézet a török hódoltság alatt íródott Palatics-kódexben (1588-89) olvasható magyar versből van, de a későbbi költő még úgy tudta, hogy a Duna melletti Diviny, azaz Dévény vár(os)ának lakóját Mehmednek hívták, holott csak egy szerény névtelen divinyi volt, bár irigykedni lehetett rá szép szerelme kedves megverselése okán. Az ismert és régizenészek által sűrűn idézett vers (dal) szerzője egy renegát, azaz a mohamedán hitre áttért férfi volt.

Az eredeti vers az alábbi:

.

.

        Madzsari türki

          (Magyar dal)

.

Fekete szemű, szeműdükű,
Szeretlek én, tes megszeress,
Narancs csecsű, kesken derekű,
Szeretlek én, tes megszeress.

.

Éjjel-napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagy,
Ó mely fénes orcájú vagy,
Szeretlek én, tes megszeress.

.

Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind ürümem,
És elhervad mind tetemem,
Szeretlek én, tes megszeress.

.

Azok dicsíretes legyen,
Vagy lyán vagy menyecske legyen,
Kit szeretsz, szeretűd legyen,
Szeretlek én, tes megszeress.

.

Se élhetem, se halhatom,
Se ülhetem, se járhatom,
Se ehetem, se ihatom,
Szeretlek én, tes megszeress.

.

Kegyelmedtül én jót várok,
Mint ebecskéd, után járok,
Vagy élek avagy meghalok,
Szeretlek én, tes megszeress.

.

Egy divínyi ezt megírta,
Meddig az eszivel bírta,
Az szerelmet hogy forgatta,
Szeretlek én, tes megszeress

.

.

A megzenésített dal szövege nem az eredeti, s ugyan az eltérések lényegtelenek, de éppen a több száz évvel ezelőtti nyelvezet hangulatát rontották el a "fordítással", a jó zene mellett.

A törökben a magyar=macar, kiejtve: madzsar, és volt Macarköy (Magyarfalu is), mai neve: Gebiz.

.

.

Kormos István versének billéd szava magától értetődőnek tűnik, de a pontosság kedvéért idézem a magyar nyelv legjobb szótárának, a 155 éves Czuczor-Fogarasinak ide vonatkozó szócikkeit:

.

BILL
elvont gyök, melynek értelme kicsinyes, könnyü, lengeteg, fityegő mozgás, származékai: bille, billeg, billeget, billen, billent stb. Mélyhangon ball (ballag, ballagcsál stb. szókban). V. ö. BIL. BILLE
(bill-e) fn. tt. billét, tb. billék. Kis fiúk szeméremvesszeje, máskép: bögyörő, pöcs. Különben mondják a felnőttek férfitagjáról is. V. ö. BILL, gyök.

.