Múltkor elém került egy cikk, a romániai Jóbarát nevű romániai képes hetilapban jelent meg: Rejtőző kincsek (1969. 23. szám). Doru Todericiu román vegyészmérnök és pszeudotörténész (1921-2008) írta.

Todericiu már a hatvanas években barátságba került a francia Robert Charroux-szal.

http://titkostortenelem.org/tortenelem/28-robert-charroux

Ez persze nem véletlen volt, hiszen Todericiut (Ceausescu Romániájában!) nagyon hasonló dolgok érdekelték, mint Charroux-ot: ő is írt Atlantiszról, Amerika Kolumbusz előtti felfedezőiről, próféciákról, megalitokról, elveszett kincsekről, a torinói halotti lepelről, a prehisztorikus idők furcsaságairól, a francia Glozelről és más hasonló témákról. Kidolgozott egy teóriát a középső kőkorszakban (ie. 10.000 és 5000 közt) létezett fejlett civilizációról, melyet később teljesen elfeledtek.
Egyik leghíresebb felfedezését 1961-ben a nagyszebeni könyvtárban tette, mikor alaposabban tanulmányozta egy német nyelvű tűzérségi kódex harmadik részét, melyet Conrad Haas osztrák születésű nagyszebeni tüzérfőnök (1509-1576) írt 1529 és 1569 között. Erre nem térek ki részletesebben (a neten lehet erről olvasni eleget), de Haas 2 és 3 lépcsős rakéták, sőt 1536-ban valamiféle "repülő kabin" elvén is gondolkodott. Erről 1967-ben írt egy tanulmányt. Ezt használta fel Charroux  Le livre du mystérieux inconnu c. 1969-ben megjelent könyvében, ahol Haas szerkezeteinek szentelt egy fejezetet (egyébként nem igaz, amit erről lehet olvasni, hogy Todericiu fedezte volna fel Haas kéziratait 1961-ben, a magyar technika történészek már évtizedekkel korábban tudtak róla, csak éppen nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget).
1970-ben Todericiu írt egy könyvet is a nagyszebeni kódexről, amit azonban a megjelenése után bezúzattak, a szerző pedig indexre került, ami odavezetett, hogy Todericiu még ebben az évben Franciaországba menekült, ahol Pierre Carnac néven, francia nyelven még számos történeti könyvet írt.

Todericiunak egyébként több cikke is megjelent a Jóbarátban: a Kókusz-sziget kincséről, Antarktiszról, az esti csillagról, Nostradamusról, a Kárpátok szfinxszéről (ezt 1968 nyarán még a perui szabadkőműves, a titokzatos Marcahuasi fennsik felfedezője, Daniel Ruzo is tanulmányozta Romániában jártakor), ősi térképekről 1968-70 között.

A Rejtőző kincsek c. cikkében beszámolt párizsi látogatásáról, mikor megnézte Robert Charroux klubját. Charroux ugyanis kincskeresőként kezdte az ötvenes években. Első könyve is, 1962-ben a titkos kincsek kereséséről szól, mint a templomosoké, mayáké, inkáké, kalózoké vagy a kataroké.

"Ki ne olvasott volna kincskeresőkről - írja a cikk elején Todericiu - , zsákmányukat elásó kalózokról? Sok a velük kapcsolatban kitalált eset, de nem egy valóban megtörtént. A kincskeresés ma is folyik. Barátom, Robert Charvoux neves francia író, a Kincskeresők Nemzetközi Klubjának elnöke egy délután megmutatta Párizsban a klub nyilvántartását, amelyben sok-sok nagyérlékű kincs szerepel. Körülbelül harminc ember, újságíró, mérnök, építész, orvos, művész minden szabad percét ennek a bonyolult, nehéz tevékenységnek, a kincskeresésnek szenteli."

Csak arra volt lehetőségem, hogy mobiltelefonnal lefotózzam a 2 oldalas cikket. Nem a legjobb a minősége, de éppen el lehet olvasni:

http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=766Rajt_337_z_337_kincsek.jpg

http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=803Rajt_337_z_337_kincsek.jpg