2017. december 24. - Advent 4. vasárnapja
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű
városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából
való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és
így szólt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb
vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és
gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban
folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme,
gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen
neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán
mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor megkérdezte
az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az
angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled
születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre
Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38
Elmélkedés:
Egy könyv üzenete
A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az
Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra,
hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt,
amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti
lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a
Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi
németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A
háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a
tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros
párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal,
amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a
nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária
kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta
mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem
kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó
fénytől.
Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el
szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett
láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis
könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a
jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a
szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai
időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen
látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem
tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a
gondolatnál.
Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados
várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak
Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben
az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is
érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben
olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről,
annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi
jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy
a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót
várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben.
Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról,
hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az
emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a
könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma
arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden
ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története
olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik
mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek
igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem
ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok,
tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők,
hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a
végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség
története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső
napokig.
Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk
egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél
minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen
forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és
alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével
valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell
végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk
Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül
a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának,
neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171224.mp3
