Egy bizonyos nézőpontból teljesen igazad van!

 

Az emberek valóban képtelenek uralkodni sokminden felett.

 

Pl. ha belényomnak egy adag heroint, akkor nem tud uralkodni magán, és újra meg újra kéri, hogy nyomják belé tovább.

 

Aki néhány hét alatt rászokik a dohányzásra, noha addig csak szenved a kellemetlenségeitől, de a többiek is ezt csinálják, és ez olyan felnőttes (valójában gyerekes, mert a felnőttek ezzel az elhagyott szopási ösztöneiket szerzik vissza), akkor továbbra is csak dohányoznának, és már szenvednek a nemdohányzó területeken.

 

Ha valaki tolvajok közt nő fel, és korán megtanul lopni, gyakran képtelen lesz uralkodni ezen a képességén.

 

Ha valaki megérezte a hazudozása által megélt sikerei szolgáltatta örömöket, akkor nem tud uralkodni magán, és egész életét erre a jól bevált eszközre építi fel.

 

Ha valaki átélte a megkapott hatalom felett tapasztalt mámorító érzést, hogy mindenki csak neki engedelmeskedik, akkor azt elvesztvén nem tud uralkodni magán, és mindent feláldoz azért, hogy azt újra visszaszerezze.

 

Ha valakit megmérgeztek a "pedofil kártya" kivetésének kéjes örömével, akkor képtelen lesz uralkodni magán, és ahol lehet ezt veti be. Annak ellenére, hogy az általa szimpatikusnak tartott szabadelvű világ ugyanúgy épp ennek a liberalizálása felé tart, mint tartott akkor pár évtizeddel ezelőtt, amikor még a homoszexualitás volt a legnagyobb vétség, de a sulykolás, majd a felszabadítás sikerrel járt, hisz az emberek képtelenek uralkodni efféle észrevétlen agymosáson.

 

Sorolhatnám (gyilkolás, irigység, tiszteletlenség vagy alkoholizmus, játékszenvedély, mobilfüggőség, stb.) de mindenki ismeri ezeket. Még azt is, hogyha nem tanítanánk gyermekeinket szobatisztaságra, akkor nem tudnának uralkodni székletük felett, és oda pottyantanának ahol éppen vannak.

 

Mindezek (a fönti példák és sok más) gyakran nem szándékosan indulnak, és szándékmérgezéssé alakulnak át, s nem ritkán - a történelem számos példát ismer - társadalmi szokásokká terebélyesednek. Ez esetben valahogy mind a hatalom gyakorlásának eszközévé válnak arra alkalmas, meglehetősen önző egyének kezében. Ideológiákat gyártanak hozzá, és a kezdetben hasznosnak látszó célt eszközzé "nemesítik".

 

Minden esetben megvan az eszköz arra is, hogy ne tévedjünk ezekre az "uralkodni képtelen" jelzővel ideologizált utakra. Még az ember micsodája esetén is. De bármelyikre is kivetjük a megfelelő eszközt, akkor azt már nem nevezhetjük liberalizmusnak. Az eszközök használata nélkül pedig szembe kell nézni a - sokszor nemzedékeken át kiteljesedő - romboló következményekkel.

 

Ahogy pl. a székletnél, úgy minden másnál megvan az eszköz arra, hogy visszafoghassuk magunkat, és egymással konfliktusmentesen éljünk. Ezt az eszközt azonban tanulnunk kell mindegyiknél. S ha a tanulás helyett - pl. a szexualitásnál - minden irányból csak a csábítás dől, akkor ne csodálkozzunk, hogy pl. a rejtett pedofíliának milyen magas az aránya (pláne nem papok között), s ez ilyen magas volt már évtizedekkel ezelőtti kutatások szerint, és sokkal magasabb mint a liberalizált, s gender ideológiaként tálalt eseteknél.