Ahogy bárhol a világban, itt a fórumon is, és ebben a topicban is világosan kirajzolódnak a frontvonalak. 17 éve vagyok (kisebb-nagyobb megszakításokkal) a valifiliben, de a helyzet egy jottányit sem változik - miért is változna?

Az emberiség egyik része hisz (sőt tud!) az örök létezésben/ről, a másik része meg nem.   Vannak persze mindkét oldalon fokozatok, de a lényeg ugyanez. S ez mindent meghatároz.

Az egész hozzáállásunkat az élethez, a többi emberhez való viszonyulásunkat, s a mindennapi cselekedeteinket.

Éppen ezért ezeknek a vitáknak, beszélgetéseknek csak akkor van értelmük, ha valódi érveink vannak, miközben őszintén kíváncsiak vagyunk a többiekére is.  "Sekély a kéj", ha a másik, régen meghaladott hitregéit ostorozzuk melldöngetve, miközben az újabb szempontokat megfontolás nélkül elutasítjuk. Lehetőleg a másik szellemi képességeinek leminősítésével egyetemben...

Vitatkozni csak úgy érdemes, ha megengedjük magunknak, hogy esetleg a vita következtében módosulhat az addigi véleményünk. Ennek hiánya csupán gyűlölködő gittrágást eredményez.

(A topic utolsó 50 hsz. olvasván számos primitív és igaztalan felvetéssel találkoztam, "okos", "megfontolt" valamint "tudományos" díszcsomagolásban...  Valódi eszmecsere helyett.)