És ha még azt is tudnád, hogy milyen jól jártam. 

Sikerült elérnem Budapesten egy korábbi csatlakozást, és már 10 óra előtt odaértem a kastélyhoz. 10-kor nyit, gondoltam én leszek az első. Hát tévedtem. Már egy kisebbfajta tömeg szorongott a kapuban bebocsájtásra várva. Mint kiderült, egy csoport volt. Közvetlenül utánam érkezett a következő csoport. Megvettem a jegyet az állandóra is, meg a ruhára is. A csoportok már tódultak is fel az emeletre a lépcsőn. Gondoltam magamban ez így nem lesz jó. Nagyon nem szeretek csoportok közé keveredni semmiféle kiállításon sem. Nem azt nézem amit én szeretnék, hanem ahová odaengednek, nem lehet tőlük fényképezni, mert valaki mindig belóg a képbe, az idegenvezető folyamatosan beszél, akár magyarul akár más nyelven, de engem nagyon zavar, mert nem tudom a kiírásokat olvasni tőle. Szóval gondoltam egy merészet és megkérdeztem a jegykezelő hölgyet, merre kell menni a ruhakiállításra. Először megnézem azt, utána is ráérek az állandóra felmenni. Később hogy áldottam az eszemet ezért a remekbe szabott ötletért. Végig egyedül voltam a ruhákkal. Sehol egy lélek. Ha jól emlékszem 5 teremben helyezték el a ruhákat. Négyszer-ötször biztosan végigjártam mindegyiket. Nyugiba tudtam olvasgatni, a fotózásban nem zavart senki. Bőségesen végeztem arra, mire az első csoport odaért. 

Utána kényelmesen végigmentem az állandó kiállításon is. Ott az ember alapból gyorsabban halad. Eleve nem is olvasok el mindent, mert ismerem, mint a tenyeremet. Minden évben megfordulok a kastélyban. Fotózni meg úgysem lehet. Persze a végén az ajándékboltot se hagytam ki, de egyre nehezebb választani. Olyan árak vannak, hogy az embernek égnek áll a haja. Ez azért már túlzás. 

Néhány kép kedvcsinálónak azoknak, akik még nem látták: