Azért azt jegyezzük meg, hogy a madáretetés úri passzió, a magunk gyönyörködtetésére csináljuk, elég durva beavatkozás a természetbe. Vízimadaraknál káros is lehet és egyébként sem érdemes túlzásba vinni. Úgy tudom, nincs is olyan régi története, talán a 19. századtól kezdték el szakemberek(!) propagálni - fontos - természetvédelmi megfontolásból (az élőhelyek, fészkelési helyek segítésével együtt).

Erősen gondolkodom azon, hogy nálam a madáretetés nem a téli időszakban fog történni, hanem okszerűen: amikor tartós, kemény hidegek vannak és tartós hóborítás és a táplálékforrások kimerülőben és kritikusak.

Az ilyen enyhe téli(?) időszakban táplálékhiányról szó sincs! (Persze városi környezetben ez a kép kissé árnyaltabb lehet.) Tessék egy kicsit alaposabban körbenézni a területen. Ha egy picit melegebb, naposabb az idő, bogarakat, rovarokat lehet látni, találni, akár az avarban is (széncinkéket folyamatosan látok avarban keresgélni), gyümölcsfákon megmaradt gyümölcsöket lehet látni stb. stb. Nem sorolom tovább. Bőven van mit enniük.

Nekem szimpatikus az a gondolat, hozzáállás is, hogy ne diszkrimináljunk madarak közt, jöhet veréb, gerle, akárki. Azon is gondolkodtam már, hogy madárspecifikus etetőket készítek, de kezd már ez is elmenni a túlzás felé.

Hosszabb távon inkább madárbarát kert kialakításával, kisebb élőhelyek, életterek kialakításával akarom a madarakat támogatni a kertemben (odúk, mesterséges tó, madárbarát bokrok-fák stb.).

Ezzel együtt - egy provokatívnak hangzó zárszóként -miért ne dönthetném el én, hogy kiket fogadok szívesen? Hát nem én rakom ki a kaját?