Vulkán 2017

mivel nekem ez lett az egyetlen őszi szervezett futásom, eléggé ráizgultam ahhoz, hogy semmi ne jelentse akadályát, hogy elmenjek. Az elmúlt 2 hétben fényesre síztük amúgy a hegyet, volt olyan nap, hogy de. du. felmenet volt.

Hát szombaton is sízni kellett volna, mert szuper hó esett, csak ezt nem hitte el senki, hiába mondtam.

Sőt, bizonyos városból bizonyos emberek kikocsikáztak a Tátrába, mert ott jó hó van. ??

Ellenben én átsétáltam 8-ra Krétre. Ott összetalálkoztam a pajtásokkal, és vidáman szaladtunk a hegynek. f9-et azért találtuk ki, hogy ne kelljen korán kelni, és azért hogy ki legyen taposva a nyom. Ki is volt. Az égéstető-Magosfa szakasz volt kellemetlen kicsit a kerülgetések miatt. Illetve általánosan elmondhatom, kijelenthetem, hogy ilyen szűk ösvényen testkontaktos a kerülés, ha nem akarsz térdig esni a hóba. Még ezzel sem lenne baj, ha az átlag túrázó nem korombéli büdös-szőrös fajta lenne.

NHH-ra nagyon óvatosan mentünk, bár azért az 50p meglepően szar lett, a csóvi 1:18 végképp.

Talán mert hóban nem lehet olyan jól futni.

A főgerincen elszaladt mellettünk egy 3-as grupp, majd csóvi után a Nagypista meg egy vörös gyerek. Én már NHH-n felpattintottam a vasat, így igen bátran szöktettem magamat utánuk Feketevölgy irányába. Zoli és Áron le is maradtak, de nem is volt okos 155-160akat menni lefelé. Mondjuk nekik sem. Bámulatosan fogott a vas, ragadtam a hegyhez, kafa volt.

Feketevölgyig további ismerősökkel találkoztunk, (meg még utána is egészen 3-ig, amikor is hazaindultunk Krétről), és a gyorslábú gyerekek is előkerültek a ponton. Amúgy itt már sár volt. Csak itt.

Szerencsére Zoli is jött. Mondtam neki, hogy én lassan megyek felfelé, úgyis utólér. Salgóvárig megint 1 kazal ismerős, meg utána folyamatosan, tul képpen kevés olyan ember volt, akit ne ismertem volna. Végül Verigáékat untattam ipari hülye történetekkel, hogy fáradjanak jobban. Nem annyira akartak fáradni, egészen Bányapusztáig együtt jöttünk. Ott valahol a budi magasságában Zoli is megjelent. 

Igazából itt be kellett volna ülni a budira, és mindenkinek köszöngetni, aki elhalad ott a szép havas tájon. Kafa budi, úttól 5m-re, annál kissé magasabban. Ott ülve mint valami tekintetesúr lehetne inteni az elhaladóknak.

Nagybörzsönynél bounty-szeletet választottam, mert multkor a gyerekeknek felolvastam, mi is van a sznikkersz-ben, és akkor az inkább mégsem. A bounty-t nem fogom elolvasni még pár évig, mert akkor mit fogok itt enni?

Amúgy elég takarékosan üzemeltem, mert 3 gyümölcsszelet ment le addig, a célig meg beértem a bounty-val. Zoli kérdezte is tőlem a célban, hogy mind a 2-t megettem a csomagjából? De mohó voltál!

NHH-ra az ösvény már nem volt frankón kijárva, inkább mint a nagyhegyeken, ki volt lépve szépen a hegy. Itt nem tudsz nagyon szaggatni, mert egyből roskad a lépés, úgyhogy maradtunk az eddigi tempónál, szépen felgyalogoltunk. Itt most nem az a lényeg hogy GYALOGOLTUNK, mert olyan ótvar meredek, hogy mindenki gyalogol, hanem hogy SZÉPEN, ok?

NHH-n megint elénk került Nagypista, együtt rúgtuk a porhavat Taxon, az szép volt. Aztán ő 5órán belül akart menni, mi meg asszem pont nem akartunk talán semmit. Vagyhogy ilyen irányú akaratunk nem volt. Amúgy az 5. órában is futni terepen, ahhoz ezt-azt kell akarni. De valahogy nekünk ott nem kellett szerencsére, pont el lehetett engedni ezt a percet, és pont lehetett komfortzónában 4p körül menni a lankán.

5:06, eddigi legszarabb, de másnap vígan sítúráztunk a hegyen legalább.