A Musicweb's International keretében működő
Seen and Heard International,
az ismert külföldi portál is foglalkozott az idei kamara.hu programjával.
Újdonság!
Várjon Dénes beszélget Sebastian Smallshaw-val a budapesti kamara.hu fesztiválról (2017.12.03.)
Várjon Dénes a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián Falvai Sándor, Kurtág György és Rados Ferenc tanítványa volt. Az elmúlt 25 évben építette fel nemzetközi szólózongorista és kamarazenei karrierjét, és rendszeresen fellép Európa és az Amerikai Egyesült Államok kiemelkedő fesztiváljain. 2015 óta a zongorista Simon Izabellával együtt vezetik a kamara.hu fesztivált. Várjon Dénessel az idei sorozat második napján való fellépése után beszélgettem.
Sebastian Smallshaw (SS): Az idei fesztivál témája, mottója a Varázshegy, Thomas Mann regénye nyomán.
Várjon Dénes (VD): Igen.
SS: Miként lett ez a regény műsoruk alapja?
VD: Előbb hadd beszéljek röviden a fesztiválunkról. Korábban, néhány éven át mindig valamilyen téma köré választottuk a programot. Volt hogy „A Tegnap Világa” című Stefan Zweig-memoárkötet volt a kiindulás, és így többnyire a XIX. és a XX. század fordulójának műveiből válogattunk. Az ilyen téma nem követte szigorúan a könyvet, inkább a belőle ihletett szerzeményekre összpontosított.
SS: És nyilván ezeken a kísérleteken alapult a kamara.hu?
VD: Igen, és két évvel ezelőtt a Liszt Ferenc Zeneakadémia befogadta az ötletet, és egy közös fesztivált javasolt. Ezen kezdet után idén harmadszor rendezzük meg a fesztivált, és akkor elhatároztuk, hogy minden évben egy nagy regény címe lesz a mottónk.
Az első évben a 73 éves orosz Ljudmila Ulickaja itthon kiadott válogatott elbeszéléskötetének magyar címét választottuk: Elsők és Utolsók, és így egyes zeneszerzők első és utolsó műveit játszottuk. Tavaly pedig Klaus Mann Fordulópont című fantasztikus önéletrajzi könyve adta a fesztivál mottóját.
SS: Klaus Mann ugyanúgy megszállott zenerajongó volt, mint édesapja, Thomas Mann és mint Stefan Zweig?
VD: Teljesen, és így sokat gondolkodtunk magáról a „fordulópont”-ról, akár saját életünkben is, és emiatt is több művet választhattunk és mutathattunk be. Idén pedig az volt a célunk, hogy a zenedarabok mögött valós történetek, netán tündérmesék és balladák legyenek... Miközben, ahogy pl. a ma este játszott 2. Busoni hegedű-zongora szonáta mögött nincs igazi történet, mégis úgy éreztem, hogy egy kapcsolatokkal teli könyvet adunk elő, és az izgatott minket, vajon mi lehet egyes zeneművek hátterében.
Vegyük példának a Brahms-változatokat, amelyeket Schumann opusz 23-as Négy Éjszakai darab (alcímében: Hajnali dalok) elnevezésű zongoraművére írt. A sorozat témáját Schumann olyan angyali énekekre alapozta, amelyeket álmában hallott, és mivel azt már beépítette az egyetlen (d-moll, 1853) hegedűversenyébe, valójában egyik saját témájáról beszélhetünk. Az álom után változatokat írt a témára, majd a negyedik elkészítése után a téli Rajnába akarta ölni magát (1854). Az öngyilkossági kísérlet meghiúsult, mert kimentették az ottani halászok, majd írt még egy változatot a témára, amit aztán az endernichi elmegyógyintézetbe vitt magával. Ez tehát az eredeti mű mögötti történet, és erre írta meg Brahms a maga 16 változatát (op. 9., 1854).
Vegyünk egy másik példát, Smetana zongorás trióját, amelyben a szerző nemrég elhunyt lányának szellemét idézi meg. Thomas Mann regénycíme, a Varázshegy emiatt fogott meg minket, mert e történetek és mesék kulcsszavai egyrészt a varázslatot jelentik, másrészt a hegyek idézik fel azt a képet, ahol - kiválva a földi világból, valahogy - a valóság fölé emelkedhetünk. Ötletünk tehát nem szorosan kapcsolódott a regényhez, inkább a szavak és a zene közötti kapcsolatokat jelenti, miként Thomas Mann gyakran emlegette, hogy egy időben úgy érezte, mintha írásai zenei szerzemények lennének, akár egyértelműen a jelenhez kapcsolódóan, akár csak érintőlegesen. Az a célunk, hogy mind a zenészek, mind a hallgatóság kötetlenül kapcsolódjunk a témához, elérve saját asszociációinkat.
Vagyis a mindenkor választott témát szabadon kell kezeljük, de szigorúan a választott műsor keretein belül.
SS: Szeretnék egy kicsit alaposabban tájékozódni a műsor összeállításáról. Feleséged, Simon Izabella most ugyan nincs itt, de vele együtt szervezed a fesztivált és játszotok is együtt, ami azért más, mintha egy hegedűssel játszanál. Fesztiválotok ugyan kamarazenei, de – úgy érzem – a hangsúly nem a vonósnégyeseken van, de – legalábbis eddig – nem sok vonósnégyest hallottunk.
VD: Valóban, a zongora előtérben van, de mindig szándékosan választottunk különböző és változatos kamarazenei formációkat. Szintén fontosnak tartottuk énekesek szerepeltetését és dalok előadását, de nem szólókat, hanem különféle kamarazenei műveken belül.
SS: Elképzelésetekhez nagyszámú zenészt kell meghívni. Te tudod, hogy milyen volt a korábbi elképzelésetek, de kérdezem: főleg külföldieket hívtok, akik között idén olyan világhírű muzsikus is van, mint a kürtös Radovan Vlatkovics, vagy a Budapesthez jobban kötődő zenészeket. Hogyan történik a kiválasztásuk, és részvételük megszervezése?
VD: Ezek az emberek valamennyien barátaink vagy kollégáink, akikkel sokszor muzsikálunk együtt, szerte a világon. Vlatkovicsot pl. legalább 25 éve ismerjük, és Izabellával együtt már többször játszottunk vele. Az idén fellépő magyarok közül Keller András és Perényi Miklós nagyon régi barátaink, akikkel korábban is sokszor szerepeltünk eddig is. A minket rendszeresen foglalkoztató Marlboro Fesztiválon idén is többekkel találkoztunk a meghívottak közül. Célunk, hogy kialakuljon egy olyan zenész-család, amelynek tagjaival együtt játszanak év közben is. Nagyon büszkék is vagyunk erre a társaságra, benne igazán nagy muzsikusok vannak, mint a tavaly itt járt Tabea Zimmermann, Jörg Widmann és Steven Isserlis. A műsorra kerülő darabok némelyikét itt játsszuk együtt először, másokat már korábban is előadtunk.
SS: Nem tudnám megmondani, hogy éreztem volna-e, mit játszottatok már korábban, és melyeket adtátok elő itt most első alkalommal.
VD: Ennek nagyon örülünk! Fontos, hogy miközben szerencsések vagyunk, hogy kiemelkedő, köztük néhány különösen híres muzsikust tudtunk megnyerni, valamennyien alázattal szolgálják a fesztivál célját, a zenei program elmélyítését. Úgy látom, hogy kétféle zenei fesztivál van a világon: az egyikben a sztárokat is felvonultatva az előadókra összpontosítanak, viszont maga a program kevésbé fontos, míg a másikban a program kap kiemelt szerepet, még akkor is, ha az előadók között sztárok vagy nagy muzsikusok is vannak, és bár a jelzőjük mellékes, mindannyian ugyanazért a közös célért gyűlnek össze, pl. ide, hiszen a kamara.hu igen szigorú ezen a területen.
