Szent Ágoston - A végső igazság nyomában 1.rész
vasárnap reggeli szenvedés
hóesés
olvadás, pocsolya, szürkeség
melankolikusdepresszio
a tegnapi gyúrástól fáradtság
a 61 évtől depressziomelankolia
schubert
- Gyermekkorodban gyakran keveredtél verekedésbe? - Kirgíziában ez mindennapos. Egész nap az utcán voltunk, már ötévesen virtuskodtunk. "Félsz tõle?" "Nem. És te tõle?" "Én sem." Akkor menjünk, megnézzük ki az erõsebb. Kimentünk, összevertük egymást, de másnap ugyanúgy barátok voltunk. - Kicsit Cseljabinszkra emlékeztet. - Annyira nem volt rossz a helyzet azért, mint ott volt. Nekem azért volt gyermekkorom, nem úgy, mint Szerjoga Kovaljovnak, vagy Vagyim Ponomarjovnak. Vagyimmal együtt voltunk gyerekkortól válogatottak, õ még Szergejnél is bitangabb körülmények között nõtt fel, tõlük hallottam történeteket, hozzájuk képest én zárdában nõttem fel. Szergej ki tudott ebbõl lépni, Vagyim pedig az egyik legfiatalabb halott a cseljabinszki temetõben... - Miért éppen a boksz? - Gyerekkoromban Jackie Chan filmeket néztünk, - imádtam, mert nem halt meg benne soha senki - szerettem volna olyan jól verekedni, mint õ. Mondtam apámnak, hogy szeretnék karatézni. Elvitt, de nem vettek fel, mert túl kicsi voltam. De felvettek az usu szakosztályba. Ez valami keveréke a karaténak , kungfunak, meg a kirgiz birkózásnak. Két hónapig csináltam, de a fater mondta, hogy menjek át bokszolni, mert a bokszoló srácok utaznak, világot látnak, míg a másik sportág tagjai nem léptek soha a városon kívülre. Tehát elkezdtem a bokszot és szép lassan jöttek a sikerek.
Dmitry Bivol: The New Kovalev? | Profile and Highlights
https://www.youtube.com/watch?v=Sc6blH9KMaY
schubertbivol
Augustinus!
https://www.youtube.com/watch?v=WrbKlw1NJ8U
