Lator László november 19-én töltötte be 90. életévét. Ahogy nézem a különböző archívumokban, hetvennek se látszik :-) Régi képek...A friss anyagban a fénykép is friss, ő is...
Régi és újabb versei, műfordításai rendíthetetlen szorgalomról tanúskodnak, élvezet olvasni őket.
Díjai páratlanok, pontosan tizenegy, no meg a nyugdíj, így egy tucat.
A legértékesebbre írta költőtársa az alábbi verset:
.
Lator László Kossuth-díjára
.
Számon lakat - letöröm,
hogy kimondjam: Latorom,
műved izzó lét-öröm;
több mint magaslat: orom!
.
Jusson hordódba nedű
(nem egy s nem két liter ám!),
hozzá vigalom, ne düh -
ezt pönögi citerám.
.
Ez a pönögírikusz
tetézze a koszorút.
Nálad, ó, nagy lírikusz,
jó helyen van a Kossuth!
.
/Várady Szabolcs, citerikusz,
1995. március 29./
.
.
E link alatt olvasható, általam válogatott versei és műfordításai sorát most tovább gyarapítom... Néhol nem jöttek át az orosz karakterek, és van ismétlés is köztük.
A hiányokat majd pótlom, és persze magam is elidőztem a válogatáson, közben elgondolkoztam egy ajánláson (K. F.-nek), mert a tíz éve beírt, Határon című versének alábbi felolvasásakor sem derült ki kiléte (talán a szöktető szekeres monogramja?). Nem hagyhat aludni a kérdés, holnap rákérdezek.
.
. Stundenlied
Mit dunklen Blicken sehen sich die Liebenden an,
Die Blonden, Strahlenden. In starrender Finsternis
Umschlingen schmächtig sich die sehnenden Arme.
.
Purpurn zerbrach der Gesegneten Mund. Die runden Augen
Spiegeln das dunkle Gold des Frühlingsnachmittags,
Saum und Schwärze des Walds, Abendängste im Grün;
Vielleicht unsäglichen Vogelflug, des Ungeborenen
Pfad an finsteren Dörfern, einsamen Sommern hin
Und aus verfallener Bläue tritt bisweilen ein Abgelebtes.
.
Leise rauscht im Acker das gelbe Korn.
Hart ist das Leben und stählern schwingt die Sense der Landmann,
Fügt gewaltige Balken der Zimmermann.
.
Purpurn färbt sich das Laub im Herbst; der mönchische Geist
Durchwandelt heitere Tage; reif ist die Traube
Und festlich die Luft in geräumigen Höfen.
Süßer duften vergilbte Früchte; leise ist das Lachen
Des Frohen, Musik und Tanz in schattigen Kellern;
Im dämmernden Garten Schritt und Stille des verstorbenen Knaben.
.
/Georg Trakl (1887-1914)/
Zsolozsma
.
Homály fészkel a szeretők, a szőkék,
sugárzók szemében. A figyelő sötétben
karcsún a vágyakozó karok összefonódnak.
.
Bíborlón tört össze az áldott száj. A kerek szemek sötét aranyát tükrözik a tavaszi délutánnak,
erdő szélét, feketeséget, vendégeket este a zöldben;
tán mondhatatlan madárvonulást, a meg nem született
ösvényét ködlő falvakon, magányos nyarakon átal,
s romló kékből olykor kilép valami volt-már.
.
Halkan zizzen a sárga búza a szántón.
Kemény az élet, s a földmíves acélosan suhint a kaszával,
nagy gerendákat ró össze az ács.
.
Bíborlik ősszel a lomb. Szerzetesi lélek
vonul a víg napokon át; már érik a szőlő
s a téres udvarokon minden csupa ünnep.
Most aszúbb a sárga gyümölcsök illata; halkan
kacag a boldog, zene, tánc a pince homályán;
a derengő kertben az elhalt ifjú léptei, csöndje.
.
/Lator László műfordítása; a költő
Álmodó Sebastian című, posztumusz kötetéből/
.
