Egyébként marhára nem a bormédiumokban való pózolást és nem is a magasabb ár amiről ez a történet szól.

 

Ez sokkal nagyobb és fontosabb téma.

 

Egyrészt az arctalan, kontextus nélküli agrártermékek globális piacán nekünk magyaroknak semmi keresnivalójuk. A világon nagyon sok helyen tudnak finom és olcsó de arc nélküli tömegtermékeket csinálni. Aki hőbörögve azért érvel, hogy márpedig a kalbász az csak maradjon kalbász és csak az íze meg az ára számít az konkrétan berántja a szopógépet és felkészülhet arra, hogy ráhúzza az arcát a szopócsonkra.

 

Azt kellene mindenkinek megérteni aki a tömegtermékek mellett érvel Magyarországon, hogy semmi esélyünk nincsen. Olcsóbbak és finomabbak a külföldi tömegtermékek.

 

Konkrétan nincsen jövője a magyar vidéknek, magyar falvaknak és pusztulásra van ítélve a magyar nemzeti kultúra és minden ami magyar ha minden küzdelem nélkül feltett kézzel hagyjuk, hogy az globális tömegtermékek elmossák azt amink van (amúgy ismerős a retorika?)

 

Ha azt vesszük alapul, hogy a magyar termék (beszéljünk most a borról) minősége alapvetően versenyképesé tehető akkor az elsődleges információ amit hozzá kell tennünk a piacon az az, hogy miben különbözik az olcsóbb tömegtermékektől.

A termőhelyi tipicitás, a fair-trade szemlélet, az organikus művelésmód olyan adalékok amelyekkel egy külön versenypályára helyezhetjük magunkat az olcsó és jó minőségű tömegterméktől.

 

Ez a túléléséről szól. Lehet mindezt sallangnak és misztikumnak tartani... Nyilán nem az, de mindenkinek joga van nem látni és nem érteni a magasabb szintű problémákat.