Volt egy öreg ismerősöm. Ő azt mondta, hogy az a cefre, aminek nem mered meginni a levét, az csak moslék. Amikor bedarálod, akkor édes a leve. Ahogy erjed, akkor egyre veszít az édességéből. Amikor kész, akkor keserű. Ilyenkor vagy gyorsan ki kell főzni-főzetni, vagy meg kell kénezni hogy ne forrjon tovább. A savas cefre alkoholos erjedésből ecetes erjedésbe hamar átmegy. Az ecet meg pár fokkal tér el forráspontban az alkoholtól, amit lehetlen desztillálással különválasztani. Szóval hullott férges, félérett szemétből nem lesz jó pálinka. A jó cefre érett, tisztára mosott gyümölcsből készülhet. A magot a lehető leghamarabb el kell távolítani. Régen fagereblyével kavarták, aztán lemeregették a magokról a gyümölcshúst. Fontos a tárolás helye is. A cefre ugyanúgy felveszi a szagokat mint a bor. Kaptunk egyszer  olyan pálinkát, aminek a cefréjét a tulaj az istállóban a tehenek mellett tartotta. Na, ha szimatoltál már igazi jó marhatrágyát, annak az íze adta vissza az érzést. Az első korty után még az igazi alkesz se kért többet belőle. Bocs az offért, de nem én vagyok az első.