15 évvel az érdemben folyó vita után ide beírni - valóban furcsának tűnhet. Ám hozzám most "ért el" a téma (talán korábbi magánéleti elfoglaltságok okán).
Az egész mostani aktualitás számomra a 3200 Phaethon nevű kisbolygóval kezdődött, amely 5 km átmérőjű és a szökési sebessége 0,0027 km/se, azaz 2,7 m/sec. Vagyis egy erőteljes ugrással akár el is szakadhatna róla egy ember.
Ezen apropónál fogva kezdtem nézegetni a többi bolygó első és második kozmikus sebességét. És  akkor beugrott egy spontán kérdés. Az átlag ember nem gondolkodik azon, hogy OK elmentünk a Holdra, de ha már ott vagyunk, hogy jövünk vissza? Beírtam a google-ba a nagy kérdést: hogy jöttek vissza a holdról?
Így találtam erre a fórumra.
A szökési sebességek ismeretében kezdtem el én is gondolkodni a részleteken, hogyan, miként is jöhetett létre ez a Hold utazás. Föld: 11,19 km/sec, Hold: 2,4 km/sec. Utóbbi a Földéhez képest ugyan lényegesen kevesebb, ám így is jelentős leküzdendő akadály a visszaút során. 4 nagyobb navigációs eseményt nem úszunk meg: 1. a Föld elhagyása. 2. landolás a Holdon. 3. felszállás a Holdról. 4. landolás a Földön.

Az első gondolatom nekem is a fenti adott fizikai paraméterek teljesítésének lehetőségei körül forogtak - és ezt a témát - ha azt nem is mondhatjuk, hogy kivesézték az itt előttem szólók, de az itt elvárható szinten tárgyalták és adatokat is közöltek: üzemanyag mennyiségek, fel és leszálláskor, kg-ok stb. Ezek hitelét nem ellenőriztem - de legyünk nagyvonalúak és higgyük el.
A dolog még így is necces. Ám mindezen felül jönnek sorban sokkal profánabb megfontolások. Bár a Holdon ugyanakkora izomerővel lényegesen magasabbra ugorhatunk, ám onnan nem lehet elrugaszkodni egy jól megtermett ugrással. Ehhez sokkal összetettebb műszaki feladatok tömkelegét kell megoldani.
Itt kell tegyek egy rövid kitérőt. Lehetne hosszabb is, mert életem egyik legszebb időszaka, emléke. De terjedelmi okok miatt csak a lényegre szorítkoznék.
Még ifjú koromban volt szerencsém egy természettudományi vetélkedőn elindulni és arra felkészülni - többed magammal. Az egyik téma épp az űrhajózás volt. Természetesen - az akkori lehetőségeknek megfelelően - orosz (bocsánat: szovjet) űrtechnikai forrásból táplálkozva. De nem gondolnám, hogy a rakéta kilövés alapelvei és gyakorlati kivitelezés olyan jelenős mértékben különböznének, akár amerikai, akár orosz kilövő állásról van szó.
Elvittek minket még a kecskeméti Honvéd kórházba is, ahol a magyar űrhajósokat készítették fel annak idején. Egyszóval nem teljesen "tudománytalanul" és nem outsiderként zajlott a dolog.
Egy kis kiadványból (is) készültem, melyben részletesen ismertették a rakéta kilövés folyamatát, időzítését, technikai körülményeit. A rakéta kilövő állás felépítését, azt, hogy milyen objektív követelményeknek kell feltétlenül megfelelnie. Egyrészt monumentális méretekről van szó. (Már ezen a ponton érzi az ember, hogy sántít a dolog, érezni valami zavart az erőben, hogy pár űrhajós néhány óra alatt hogy építhetett ki akár csak részben működő kilövőállást?)
Másrészt egészen speciális kiszolgálást kell biztosítania. A megfelelő sebesség elérése a megfelelő irányba: precíziós földi - illetve esetünkben "holdi" kiszolgáló berendezéseket követel(ne).
Az említett könyvben - többek között - arról is lehetett olvasni, hogy a több (száz) tonnás tömeg felemelkedésének záloga az elégett üzemanyag rendkívüli sebességgel való távozásának biztosítása. Több száz km/órás szélviharról van szó, melyet földi körülmények között csakis és kizárólag gondosan formatervezett és kivitelezett szélkürtőkben vezetnek el. A toló erőhöz szükséges függőleges irányú áramlást oldal irányba vezetik el. Ezek teljesen kibetonozott járatok az indító állás alatt - óriási méretekkel. (Mondom, már itt sejteni lehet, hogy gondokkal küzd a Holdas sztori...)
Itt a Földön még így is igen látványos a kilövéskor feltörő gázfelhő, ha ki vannak betonozva ezek a légjáratok. Egy rakéta nem fog "csak úgy" a puszta homokról, ráadásul egyenetlen talajról felszállni. Pontosan működő indító állásra van szükség. Irány tartásra, megfelelő pillanatban való elengedésre. A kibetonozott széljáratok nélküli kilövést - nemcsak a vele járó porfelhő miatt, de magának az indító állvány rögzítésének hiánya miatt is - hagyjuk meg a scifi filmeknek. Arról már nem is beszélve, hogy a  por és a homok tönkretenné a berendezéseket (hajtómű, rakéta test), de a látást is akadályozná, ami létfontosságú a fellövést irányító központ számára.
Nem is gondolnánk, hogy egy rakéta kilövéséhez a földi háttérmunkának, időnek, anyagnak mekkora mennyiségére van előzetesen szükség.
Mindennek a földi körülmények közti megteremtése is óriási feladat az itteni felszereltséggel, építőiparral, mérnöki precizitással, áramellátással, vízellátással, amit egy építkezés megkövetel - ha csak pusztán a betonozás részére gondolunk. Hány mixerkocsi beton kellene oda? Ez a földön nem probléma. Az előkészítésre hónapok, évek és emberek százainak, ezreinek munkája szükséges - de itt rendelkezésre is áll.
Ott a Holdon azonban... elképzelem... Néhány szkafanderbe öltözött űrhajós... a portengerben... Némi élelmiszerrel, alig várva a visszaindulást... Víz? sóder? cement? mixerkocsi? földmunkák? vagy stílszerűen holdmunkák? vagy idő (akár csak a beton megkötéséhez) - hagyjuk is... De ha ezek nélkül is: legalább valamiféle indítóállás elkészítése, felállítása... rögzítése, precíziós beállítása... tényleg hagyjuk...
Ha valaki minderre azt válaszolná, hogy a Hold szökési sebessége - lényegesen kisebb is a Földénél, ezért az eléréséhez nem kell olyan műszaki háttér. De  2,4 km/sec  azért nagyon komoly sebesség, ami - maradjunk a realitás talaján - gyakorlatilag ugyanolyan feltételek biztosítását követeli meg. Ezek az átlag "hírfogyasztók" számára észrevétlenül a háttérben maradó információk, ám a rakéta indításának ezen részletei nélkül az egész kilövés nem megvalósítható.

Valaki említette itt a "józan paraszti észt". Nos, ha egy ilyen, bizonyításra szoruló történet már e legprofánabb megfontolásokat mint próbákat sem állja ki (komoly műszaki számításokról még nem is beszélve), nos akkor a túlélésre nem sok esélye van. Az én szememben tehát pusztán ezek miatt (zászlóról, árnyékról, cipőnyomról, megvilágításról még nem is beszélve) - már megbukott a Holdra szállásos történet. Ki merem jelenteni, hogy egész biztosan nem járt ember a Holdon. Azért ennyire nem kellene hülyének nézni az embereket.

És akkor még nem tértünk ki a Hold körül keringő fogadó részleg megcélzásának, utolérésének, összekapaszkodásának komplikált, indító állásból kivitelezett, (a Földről vezérelt? Vagy a holdkomból?)  feladatára. Egyik esetben a időeltolódásokkal terhelt kommunikációval és navigálásával van a gondom, másik esetben a személyzet korlátozott irányítási lehetőségeivel - pontosabban ottani "holdi" személyzet nem volt.
A landolás kérdésének nehézségeit, üzemanyag szükségletét és a vele járó porvihart, illetve annak bármilyen hiányzó nyomait a felvételeken - szintén nem említettük. (mindennek hulla porosnak kellene lennie, de a holdkompnak biztos - ehhez képest patyolat tiszta).
Első szuszra ennyi...