És még annál is több van.....

Mint a skandináv gyerekversben a bélyegekkel, egy gombászismerősöm nemrég még lelkesedett, hogy susulykákkal akar foglalkozni, ezért odaadtam neki hat Inocybe monográfiámat, majd ezután azt mondta, hogy már nem akar velük foglalkozni :)

Viccet félretéve, nagyon sok szakirodalom kell, az északiak és angolok precízek de nem jártak annyit délen, a déliek kissé kaotikus kulcsokat írtak, fajkreátorok, de sok faj csak náluk van meg, a németek precízek de könyveik határozásra igen nehézkesek, a holland kulcsok jók, de de ők élőben nem sok fajt láttak, inkább mikrobélyegekből írták a kulcsokat. És a genetika java még csak most jön....

Én a fibrillosae szekcióban keresném. Fontos azonban, hogy susulykát csak kollekcióban érdemes gyűjteni, mindig legyen fiatal példány (hogy lássuk az esetleges vélumot), és friss példány is (lássuk a tönköt deres-e, és meddig deres). Óvatosak legyünk ne fogdossuk össze a tönköt. Teljesen emeljük ki a gombát, fontos, hogy gumós-e. A szagát mindig jegyezzük fel, illetve a lehetséges fapartnereket, és a talajtípust.