Nem igazán válaszoltál a kérdésemre.

 

Mikor lenne a kérdés "tényleg kimerítően körüljárva tudományosan"? Annak idején a newtoni mechanika tényleg kimerítően körüljárta tudományosan a bolygók mozgásának és a szabadesésnek a kérdését?

 

A kvantummezőt nevezed az univerzum "felettünk álló síkjának, képességének, nem teljesen ismert tulajdonságának"? A kvantumfluktuáció nem "feltételez" semmit ezen túlmenően. És a kozmológiai felfúvódás sem.

 

150 évvel ezelőtt a klasszikus fizikai erőterekről mondtad volna ugyanezt?

 

Nem én kezelek dolgokat "kész, lezárt tényként", hanem ponthogy te mondod azt, hogy bizonyos területekről tényleg el lehet jutni odáig, hogy "mindent tudunk róluk". Honnan tudhatta volna a Newton, hogy még nem jutott el odáig, hogy "mindent tudunk" a bolygók mozgásáról? Ha nem lettek volna olyan kísérleti eredmények, amik megkérdőjelezhetővé teszik Newtont, az akkor nem azt jelentette volna, hogy mindent tudunk a mechanikáról, hanem azt jelentette volna, hogy elakadt a tudományos fejlődés.

 

Logikai szükségszerűség, hogy nem juthatunk el odáig, hogy azt mondhatjuk, hogy mindent tudunk valamiről. Csak odáig juthatunk el, hogy jelenleg nem vagyunk képesek mélyebbre látni. És ez nem az emberi képességek korlátossága, hanem a megismerés logikailag szükségszerű sajátossága.

 

Úgyhogy értelmetlen dolog lenne valamiféle abszolút bizonyosságot elvárni az emberi felfogástól.