Mi volt ez az erkölcsi botrány?
----------------------------------------------------------------------------------------------
Akkoriban elég hangos dolog volt.
Sőőőt.
Ami akkor ritka volt, még a civil média beszállt.
Tehát 1982-t írtunk amikor az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága (sok-sok anyuka taggal) látogatás sorozatot tett laktanyákban.
A kiképzés nem agyon érdekelte őket, pedig mindenhol kaptak/láttak bemutatót.
De különösen érdeklődtek az elhelyezési ügyek iránt, az alsónemű cseréjének módja iránt, azélemezés ügyei iránt, a személyszállítás módjai után, stb.
A látogatás sorozat után jött a prikász, hogy próbálják meg megszüntetni a Gub és Gbgs kocsis vasúti személyszállítást a hadseregben.
A Gub kocsis módszer annyira elterjedt volt vagy 40-50 éven át, hogy arról szabályzatok, őrutasítások, módszertani füzetek szóltak.
Gub kocsi:
-----------------------------------------------------------
Gbgs kocsi:
Annyira ismert volt ez a mód, hogy nem a szállító tisztek, hanem a csapat tisztek/tiszthelyettesek kb. 90%-a fejből, bekötött szemmel is berendeztette szabályosan a szállítmány indítása előtt ezeket a kocsikat.
Az érintett alakulatoknál a szállító/elhelyezési raktárakban, volt vagy 10-20 készlet kocsibelső letárva.
A sorkatonák is profi módon kezelték a berendeéseket, lettlégyen szó :
- konyha vagonról,
- őrszolgálati vagonról,
- legénységi vagonról.
Ezt kívánták megszüntetni.
Ok.
Jött az ötlet, a Néphadsereg vegyen saját vasúti kocsikat, és abban szállítsa a legénységet gyakorlatokra.
Az ifjabbaknak írom, hogy akkoriban Magyarországon szovjet szállítások nélkül, a napi átlag 18 vasúti katonai szerelvény volt naponta, 1982-ben.
Mondom átlag.
A Néphadsereg átvett a MÁV-tól selejtérett By vasúti személykocsikat.
By :
Ezeket nem felújíttatta de egy nagyobb javításra, szépítésre elküldte vasúti járműjavító üzemekbe (akkor még több volt) ahol kipofozták, helyrerakták, kicserélték a mosdókat, a fűtést, újra fényezték, és újra vizsgáztatták, kocsinként több mint 1 millió forintért, ami 1982-83-ban nagy pénz volt.
A Néphadsereg kb. 60 ilyen kocsi vett át.
Az újra vizsgáztatás azért lényeges mert új sorozatot kapott a kocsi, a maradt MÁV tulajdon de új sorozata miatt közforgalmú személyszállításban többet nem vehetett részt.
Ezt egy elég szerencsétlen megfogalmazású mondatban fel is festették a kocsik oldalára ami valahogy így szólt :
............................"..Személyszállításban nem vehet részt..."............
A kocsik futása felett a KSzFI (szállítási Osztálya rendelkezett, akik már vagy 50 éve irányították a katonai vasúti szállításokat, többek között már évtizedek ta az 53 db Ztz kocsit.
Meglett a kb. 60 kocsi és onnantól számítva, a Gub és Gbgs vasúti katonai személyszállítást a minimálisra csökkentették.
Műbörüléses, fűtött vasúti kocsikban utaztak gyakorlatra/ról a kiskatonák Magyarországon.
Ez kb. 110 éves szokás megváltoztatása lett.
Lelkendező cikkek, szalagátvágás, ünnepi beszédek, kitüntetések, jutalmak, TV riport, újság cikkek.
Ok.
De !
Jött a gubanc.
Mert odáig, hogy legyen ilyen, mindenki egyetértett.
Pláne a civilek.
De hol tárolják ezeket a kocsikat amikor épp nem futnak.
Ugyanis akármennyire sok katona vonat futott akkoriban napközben, ezek a kocsik 80-90%-ban álltak.
Őrizni kellett (volna) őket, takarítani, javítani.
de a magasröptűek elfelejtették megszervezni hozzá a javító/karbantartó szakaszt/századot, a telephelyet, a mozdonyokat.
Kitalálták, hogy tárolják Táborfalván.
Oda befért a 60-búl vagy 6-10 db.
Zsákutca.
Azon felül minden egyes alkalmazáskor, Táborfalváról kellett volna elvinni - mondjuk - Bajára, onnan elment volna gyakorlatra Uzsára, ott áll 10-12 napot, visszaviszi az állományt Bajára és onnan megin HM költségen viszik vissza üresen Táborfalvára.
Ez nem működött.
A legfőbb gond nem ez volt hanem az akkoriban virágkorát élő laktanyai vandalizmus.
Abban az időben egy laktanya évente több WC csészét használt, mert a katonák a surranóval szét rúgták mint egy új lakótelep építése.
A kilincsek leszaggatása, a napi laktanyai lopások már át se vitték az ingerküszöböt se.
A VKP (Vasútállomás Katonai Parancsnok) beosztások erőteljes leszervezésével a berakodó állomásra kiálított vasúti személyszállító kocsikat, már nem volt aki átadja az alakulat szállítmány parancsnokának és nem volt aki visszavegye.
Elmaradtak a leltárak.
A sorkatonák a gyakorlatra/ról menet leszaggatták szó szerint, az utastereket elválasztó ajtókat, felhasogatták a műbőr üléseket, hazavitték a kapcsolókat, beltéri táblákat, feliratokat, fogantyűkat.
Kidobálták útközben az ablakokon az ülések fölötti plafonról leszaggatott csomagtartókat, stb.
Nem egészen két év alatt a kb. 60 db ilyen kocsiból kb. 50 db-t ki kelett vonni a forgalomból, rongálás miatti selejt állapotra hivatkozva.
A megmaradt kb. 10 kocsi ramaty állapotban nézett ki.
Egyik alakulatunk ezeket kapta meg egy szállítmányra.
Egyik fiatal tiszt (veszteni valója nem volt) nyílt levelet írt a Néphadsereg újságba, amit az jság le is hozott, majd több civil lap át is vett.
Megjelent sok tízezer példányban.
Titok nem volt.
Sok százezren olvashatták.
Fényképekkel bizonyította (nem volt nehéz) a leszaggatott belső ajtókat, a kitört ablakot, a fűtés nélküli utazást, a WC-k vállalhatatlan állapotát.
Odaírta, lefényépezte, hogy erről tud a hadsereg vezetése is, mégis engedik, mert a kocsik oldalára oda van festve :.....".....Személyszállításra nem használható..."
Tényleg oda volt festve, de az a közforgalomra vonatkozott. Ezt viszont egyetlen újság se írta meg.
Azt se írta meg egyetlen újság se, hogy ezek a kocsik két éve estek át nagy költségű javításon, és a vállalhatatlan állapotot azok a kiskatonák idézték elő, akiket most a megyénként alakítandó sírató századoknak kell napi 24 órában sajnálnia.
Hatalmas volt az erkölcsi botrány.
Czinege tajtékzott.
Oláh tajtékzott.
A politikai tisztek, egészen fel Kárpátiig, mint kiskatona mentők, a hadnagy oldalára álltak .
............"...egy hajaszála se görbülhet, mert megírta az igazságot........."......
felütéssel.
Mivel az MN Közlekedési Szolgálatának erre nem volt pénze, a 60 kocsi megvételét/átvételét a MÁV-tól Az MN Vezérkar fizette, a kocsinként töb mint milliós járműjavítói felkészítését, a Vezérkar fizette.
Ők hallgattak mint izé a fűben, hogy bár kétségtelenül jót akartak, amatőr módon nem szervezték meg a :
- a kocsik tárolását,
- a kocsik őrzásét,
- a kocsik leltár szerinti átadását a használó alakulatnak,
- a kocsik leltár szerinti át/visszavételét a használó alakulatól,
- a kocsik takarítását,
- a kocsik javítását
és ezekre egyetlen fillért se különítettek el.
A politika a bálhé láttára beavatkozott.
kisorolták ezeket a kocsikat a MÁV állagából, és Sátoraljaújhelyen elbontották.