A komondor fajta küllemi tenyésztésből fakadó következményeire való figyelemfelkeltést követendő példának tartom, de a fajta nevetségessé tételét viszont ennek nagyon rossz és káros eszközének.
Az, hogy egyesek bohócot, csinálnak egy többre hivatott fajta egyedeiből, az nem a fajtát minősíti, hanem azokat, aki ezt teszik vele. Nem én teszem őket nevetségessé, hanem ők magukat. Ezzel nem is lenne gond, ha ez nem vetülne rá a fajtára is. Éppen ezért kell felhívni rá a figyelmet.
Továbbra is fenntartom, hogy a veszekedés, személyeskedés, egymás megalázása (mindig a másik fél tájékozatlan, nem tud semmit, alapvető szakmai hiányosságok stb., stb., de saját maga persze rendkívül okos) hátráltatja az ügyet, rosszindulatot szül. FB csoportokban, Index fórumon van néhány ilyen típusú tag, én a továbbiakban nem kívánok ilyennekkel vitázni, fontosabbnak tartom a hatékony, eredményorientált tevékenységeket.
Alapvetően egyetértek. A probléma csak az, hogy ma már maga a konkrét tevékenység nem választható el a tevékenység megítélésétől.
Amióta ez első tesztelési kört megszerveztük, azóta van egy „szorgalmas” csoport a komondoros körökben, akik érdekeltségüknek megfelelően amellett, hogy tendenciózusan félremagyarázzák a céljainkat, szándékosan zavart keltve bujtogatják az embereket ellenünk. Miután már a 10 évvel ezelőtti netboard fórum hozzászólásait is lementettem (az ittenieket is), le tudnám vezetni önnek, hogy nagyjából ki milyen szerepet tölt be ebben a játékban, és, hogy hova vezetnek a szálak.
Persze emellett nyilván mindig akadnak spontán okoskodók is.
Gyakori kritika velünk szemben, a nem megfelelő stílus. Ezt én is érzem néha társaim hozzászólásaiban, sőt utólag visszaolvasva a magaméban is. :-)
Ehhez azonban látni kell a másik oldalt is.
Számomra pl. felháborító kettős-mércének számít az, hogy sokan zúgolódnak azon, amikor felhívjuk a figyelmet a velünk kötözködők hajmeresztő felkészületlenségére, de senki nem háborodik fel azon, hogy ilyen hozzá nem értéssel milyen alapon szól bele bárki bármilyen témába. Nekem pl. eszembe nem jutna beleszólni egy szabás-varrás témájú cikkel kapcsolatos vitába...
Nem is lenne mindez annyira zavaró, ha kellő alázattal fordulnának a témához (nem hozzánk, a témához!). Természetes, ha valaki ismerkedik a témával és felmerülnek kérdések, kétségek, de a többség nem kérdez, hanem egyből oktatni akar.
Nem tudom, hogy fent van-e még a facebookon az a társalgás, amiből azokra a „gyöngyszemekre” reagáltam itt november 11-én. Ha igen, kérem az itt leírt érveim tükrében olvassa vissza azt a társalgást az elejétől. Ne csak azt figyelje meg, hogy az általam leírtak tükrében komolytalanná válik minden kritika, de azt is, hogy egyetlen hozzászóló sem azzal kezdte, hogy először érdeklődik, tájékozódik a témával kapcsolatban, és hogy tisztázza; nem értett-e félre valamit, hanem, egyből mindenki ropppppant határozott (természetesen negatív) véleménnyel volt a cikkről és a programról! Egyből mindenki felülről kezelte, és oktatni akarta a cikkírót. Az csak természetes, hogy mindezt olyan „szakmaiságra” alapozva, mint pl. a ’80-as évek Szinák-Veress mesekönyveinek népszerű bugyutaságai...
Ez mi, ha nem arrogancia?!
Ha ezt megengedi valaki magának, milyen alapon kéri ki magának a hasonló stílusú, csak éppen erősebb kioktatást?!
Ezek az emberek vélhetően el sem tudják képzelni, mennyire fárasztó tíz éven keresztül ugyanazokra a tévedésekre reagálni.
Valószínűleg nem érzékelik mennyire bosszantó, hogy ha ezeket a kifogyhatatlanul érkező baromságokat szó nélkül hagyja az ember, akkor kártékony módon beépülnek a köztudatba. Ha pedig egy színvonalat tartva akar rá reagálni, akkor pedig elképesztő mennyiségű időt és energiát kell beleölnie, amit a munkájától vagy a családjától kell megvonnia!
Ma, amikor mindenki időhiánnyal küzd, ez a fajta energiavámpírkodás, más idejének ilyen jellegű RABLÁSA az egyik legnagyobb tiszteletlenség!