hanneton
2017.11.18
|
|
0 0
43679
|
Vörösmarty Mihály
Késő vágy
Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot De hogy megláttalak, Szép napvilágomat, Kivántam újolag Már eltűnt koromat; Kivántam mind, amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot, Mely annyi kéjt adott, A kínba fúlt gyönyört, Mely annyiszor gyötört. Hiába, hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz A kornak alkonyán, A szeretni tilt az ész Letünt remény után. |
|