Megkezdődött, és jól megválasztott remek műsorral, pompás előadásokkal adta meg az alaphangulatot a kamarazene.hu nyitókoncertje.  Veronika Eberle ugyan megbetegedett, de a fellépő 14 muzsikus, Marie-Claude Chappuis főszereplésével, jól elszórakoztatta a szokásosan magas átlagos életkorú közönséget. Három réteg volt a teremben: néhány nyolcvan feletti és húsz év alatti hallgató, de a két közbenső generáció is inkább az idősebbek túlsúlyát adta. A zenészek között voltak minden évjáratból, kitűnően egészítve ki egymást.

A főszereplőnek minősített mezzoszoprán négy számban is remekelt: a hangulatos két rövid Brahms-brácsadal után az első rész csúcspontja a Rémkirály drámai megelevenítése volt. Az énekhangra, zongorára és vonósnégyesre írt változat lenyűgöző volt, az énekes énekesi és színészi képességei legjavát adta a hatásos kíséret mellett. Előtte még a szintén Schubert-mű, a Halál és lányka hangzott el, ami ebben a felállásban is emlékezetes volt, bár én a vonósnégyesre írt változatot szeretem a legjobban. A Ligeti-kürttrió három remek zenész előadásában csak az ilyenkor kötelező töltelékszerepet adta, másként nyilván nehezen eladható ez a 35 éves darab, az idősebb korosztály tagjaként nekem is alig érthetően zeneileg.

A szünet után rögtön egy újabb csúcsteljesítmény következett a csalódásában vándorló szerelmes szélsőséges hangulatainak elbűvölő előadásával. A már említett mezzoszoprán és az őt korábban is kiegészítő Simon Izabella minden tekintetben tökéletesen adta vissza a bánat és a felejtést esetleg segítő mahleri  hangulatokat, ahol a változatlanul remeklő énekes mellett a zongorista szintén eljátszotta a drámát, testének-testbeszédének minden kifejező eszközével szinte énekes hatást keltve. Közben olyan árnyaltan követte társát, hogy ez a jól ismert és sokat hallott sorozat valóban kimagasló eredményt hozott. Értő kamarazongorista volt most is!

A zárószám a Dehmel-versekre írt korai (1899) Schönberg-mű, a vonóshatossal megszólaló Megdicsőült éj volt, amelynek van egy kibővített kamarazenekarra írt későbbi változata is,  megerősítve bennem azt, hogy a szerző korai darabjait jobban értem és kedvelem. Kiérlelt szép előadás volt a kiváló zenészektől. Az idei Kaposfesten is válogatott és jó társaság adta elő hatásosan. A szintén drámai és korában forradalmi darab alapja és angol műfordítása az alábbi. A Keresztury Dezső által készített műfordítást még nem találom, de a kivetített nyers szöveg is követhető volt a németül nem tudóknak.

Várom tehát a folytatást a mai ugyancsak izgalmasnak ígérkező művekkel, részben a mostani fesztiválon még nem hallott két kitűnő előadóval (a műsorok a fenti link alatt).