"De van egy kilátástalan helyzet,amikor borítékolni lehetne hogy mi és hogyan fog zajlani,de egy őszinte kiáltás ilyenkor Istenhez,és Ő teljesen megváltoztatta az adott helyzetet."

Engem mindig elképeszt az a hübrisszel határos magabiztos önáltatás, amivel egyes végtelenül önközpontú emberek elhitetik magukkal, hogy a világmindenséget állítólag megteremtő mindenható és mindentudó entitás a maga bölcsességében előre maghatározott szándékát egy ilyen kis porbafingó semmi lény szavára azonnal megváltoztatja, mondván: "Bár végtelen bölcsességemben már jó előre elrendeltettem mindent, hiszen megvan a szándékom és a célom a teremtésemmel, de dobjuk ki az egész tervemet, mert X. Y. könyörgött, hogy neki más lenne jó!"

Benned ugye fel sem merült - maradva egy vallásos világkép logikai keretein belül - hogy az istennek éppen az volt a szándéka ami megvalósult, így a te könyörgésed tökéletesen értelmetlen dolog? Hogy csak pusztán te mérted fel a helyzetet hibásan, és nem bíztál isten szándékában? Hogy hitetlen voltál?