Kálnoky László

/Letépett álarcok/

 

Meglepetések

 

Megdöbben a szerelmes,

ki évek óta vár a parkban,

s mikor már lába gyökeret eresztett,

és szél kuszálja lombhaját,

meglátja hölgye ablakában

a gyors, felvillanó fényt,

az elmulasztottnak hitt jeladást.

 

És megdöbben a gyermek,

ha feldobott labdájából parányi

pontocska lesz, majd elnyeli az ég.

 

És meglepődik a lovas,

aki azt hiszi, fennsíkon poroszkál,

s egyszerre látja, hogy az árkok

óriási homlokbarázdák,

s meglepődik a vándor,

ha egy rézsútos ösvény kaptatóján

útjába áll

az átugorhatatlan orrsövény.

 

Meglepődünk mindannyiszor,

ha arcot vált a megszokott jelenség,

vagy ha az emlékek madárrajában

megpillantunk egy szárnyas, különös lényt,

valami ismeretlen szellemet,

vagy ha unalmas zátonyunkról

távoli part felé sodor a hullám,

ahol üvegként átlátszók a sziklák,

a földnyelvek mint pántlikák lobognak,

s boldog a lelkünk, hogy fénylő kis kavics lehet

a végtelen homokmezőben.

 

 

Bruce Dickinson - Tears of The Dragon