Érdekes tapasztalatra és új tudásra tettem szert a minap.

 

Még a tavasszal lecseréltem a Cateye első lámpámat, megelégeltem, hogy cellux-szal kellet rögzíteni, mert mindig eltört a kis pöcök, ami a sínben rögzítette a lámpatesteket. Egy Topeak lámpa lett az új, masszívan rögzül, egyelőre bevált a reteszelése is, kicsit talán túl jó is, nehéz leszedni.

 

A lámpát gyárilag AAA-elemekkel szállították, sokáig elfutott vele (nyáron sokszor nem kellett világítás), miután kimerültek, cseréltem azokat GP-akkumulátorokra.

 

A múlt héten érzékeltem, hogy csökken a fényerő, gondoltam, másnap este töltőre teszem az akksikat. Ez elmaradt, a lámpát ugyanis következő alkalommal már be sem lehetett kapcsolni. Akksik ki, okostöltőbe be, az egyikben még volt szufla, a másikat viszont totál nullának érzékelte, el sem kezdte tölteni. Felnyaláboltam akksit, töltőt, lámpát, irány a GP-szaküzlet.

Meg kell hagyni, nagyon lelkiismeretesek és korrektek voltak! Kérdeztem, meg tudják-e nézni, végleg kipurcant-e az egyik akksi, vagy még menthető. Elkértek, kimértek, megnéztek mindent, majd közölték, az akksi szerencsére menthető, csak annyira lemerült, hogy az okostöltő már döglöttnek érzékelte, ezért nem kezdte tölteni. Megindították a töltést egy hagyományos töltővel, onnan kezdve otthon már rá tudtam tenni és fel tudtam tölteni a sajátommal.

 

Kiderült tehát, hogy a töltőm túl okos, a lámpám meg túl erős, pontosabban nem akkumulátorokhoz, hanem elemekhez tervezték az áramfelvételét(?), így képes teljesen nullára szívni az akksit. Javasolták, ha maradok az akkumulátoroknál, sűrűbben töltsem azokat, akkor nem fordul elő ilyen legközelebb, és az akkuknak is sokkal hosszabb lesz az élettartama.

 

(Lámp, ha vkinek megtetszett, vagy épp el akarná kerülni: https://www.topeak.com/global/en/products/front-safety/552-whitelite--hp-beamer)

 

robi