Erről eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti eset, Bp-től 30 km-re, de másik irányban.

Egy meglévő épületet akart az ügyfél bővíteni, ami akkor még engedélyköteles volt. Beballagtam a hivatalba, hogy megkérdezzem, mik a lehetőségek.

Kiderült, hogy az utca a távoli jövőben a szomszédos településre vezető nagyobb forgalmú út lesz. Mint ilyet, szélesíteni akarják, ami azt jelenti, hogy az előkertet is le akarják csapni kb. 3 méterrel, ahogy azt mindenki, akit csak egy kicsit is érdekelnek a helyi ügyek, tudhatta volna.

Mivel ez tehát a terv, az építési engedélyt úgy adják ki a bővítésre, hogy egyúttal beleírják azt is, hogy ezt a pár métert az építtető önként és dalolva, de főleg ingyen az önkormányzatnak átengedi. Kedves szokás ilyenkor az is, hogy az ilyen formán önkormányzati tulajdonba kerülő földdarab vonatkozó költségeit (telekmegosztás, földhivatali nyilvántartásba bejegyzés, közmű mérők áthelyezése, stb.) szintén a tulaj fizeti. Hiszen ha van pénze építkezni, akkor erre is teljen már, ugye.

Hogy a stílus is meglegyen, mindezt egy kb. huszonéves segédügyintéző kiscsaj vezetgette elő nekem, de úgy, hogy közben kétszer is elszaladt a főnök irodájába, aki a kérdéseimre közvetlenül nem óhajtott válaszolni, jelenlétével az eset fényén emelni, csak így üzengetett, mint valami igazi, elfoglalt, fontos és bátor ember.

Érdeklődtem, hogy mi lesz azokkal az ingatlanokkal, ahol a tervezett út megépítésének kezdetéig nem akad engedélyköteles bármi, és nem lehet kizsarolni azt a 3, de néhol inkább 5 métert. Az volt a válasz, hogy akkor azokat majd hatósági áron kisajátítják. De egyébként is lehet, hogy csak húsz év múlva lesz ebből az egészből valami, ha egyáltalán, szóval lehet hogy tök felesleges az egész, de akkor se az önkorinak kerüljön pénzbe.