Ermak Creative Commons License 2017.11.14 0 0 186048

A tegnap esti futásnak három fontos tanulsága volt:

 

1.

Ha otthon marad a zsebkendő, a kesztyű kiválóan helyettesíti.

 

2.

Érdekes dolog a psziché. Az októberi versenyen lazán ment a 160-170-es pulzus, mert vitt a tömeg. Egyedül meg végig figyelnem kell, hogy ne essen 150-155 alá.

 

3.

Az volt a terv, hogy a környék legszintesebb (de aszfaltos) terepén futok 150-160-as pulzuson. Ez nagyjából sikerült is (10,6 km és 270 m szint 5:50-es átlagtempó és 155-ös átlagpulzus mellett), de a lefelék nem mennek eléggé. Normális minőségű aszfalton futhatok, a 4:20-5:00 körüli tempót elérem, de a pulzus lemegy 140-150 közé - lásd az ábrán a zömmel piros színű csík lilás-kékes részeit, amik mindig lejtőkön és azután (lásd a szürke hátteret) jelentkeznek. Ennyi talán még a grafikonfóbiás kollégáknak is elviselhető...