Tényként kell megállapítsam, hogy Pogácsás Mónika kizárólagosan olyan kifogásokat, ellentmondásokat keres tevékenységünkben, nyilatkozatainkban, aminek semmi köze a komondorhoz.

 

Sokkal inkább vártunk volna szakmai érveket, már csak azért is, mert az András előtt felszólaló Újhelyi Tamás (SZIE) előadásából megtudhattuk, hogy mind a 9 magyar kutyafajta elveszítette azokat az ősi tulajdonságaikat, amire egykoron kitenyésztették. Úgy gondolom ez az az alap, amiből ki kell indulnia minden felelősen tevékenykedő magyar fajtaklubnak és felelősen billentyűzetet ragadó vélemény formálónak, aki részt vett ezen a konferencián.

 

Lehet, sőt biztos, hogy mi is követünk hibákat, mint az alább kiderült, az általam delegált előadók előadásainak tartalmának megvitatását meghagytam az előadóknak és az MTTE ügyvezető elnökének hatáskörében és nem folytam bele. Szerintem ez így volt rendjén.

 

Ahhoz, hogy olvasók számára is építő jellegű vita alakuljon ki akár ezen a fórumon, akár a facebookon a komondor tenyésztésének egy-egy kiragadott problémáját kellene megközelíteni és megvitatni különbözőképpen.

Mondok erre egy példát.

A tk-s komondor tenyésztési adatai szerint az elmúlt évek során beszűkülni látszódik a fajta. Azt, hogy miként lehetne orvosolni  ezt a fajta kihalásával is fenyegető problémát a vitatkozó felek a maga elképzeléseik mellett érvelnek.

A HKK szerint ez pénz kérdése, bár azt nem részletezi, hogy mire kellene az a pénz (ha nem így van, javítsanak ki), a MKE szerint talpra kell állítani a fajtát , helyreállítani az Újhelyi Tamás által is bizonyítottan elveszett eredeti pásztorkutyás tulajdonságokat , aminek utána a fajta ismét versenyképes lesz a máig is pásztorkutyás alkalmazásban dolgozó versenytársaival szemben. A fajta arra érdemes egyedeit vissza kell helyezni a máig is hagyományos módon pásztorkodást folytató gazdálkodókhoz. Napjainkra a sakál megjelenésével idehaza is megnyílnak erre a lehetőségek.

A vita nem korlátozódhat a másik fél elképzeléseinek kritikájában, bizonyítani kell a saját elképzelések hatékonyságát. 

 

Mónikával azt sem sikerült megbeszélnünk, hogy miért van szükség kihelyezési programra a fajta érdekében és ő már a részleteiben akar kutakodni, 15 percet szán az összes evvel kapcsolatos információ begyűjtésére és ezt a biodiverzitásról szóló figyelemfelkeltő előadásoktól várta volna.

Amikor pedig a szakmai érvekkel lenne ideje előhuzakodni, jó ötletnek tűnik megsértődnie.