Sziasztok,

régen nem jártam a fórumon, pedig még tartozok az élménybeszámolóval. Legelőször is nagyon köszönöm a sok hasznos információt és segítséget, amit az út megtervezéséhez kaptam.

Idén nyáron, június 21 és július 16 között utaztuk 12 éves lányunkkal Sulawesi – Bali – Jáva szigeteire. Az útiterv elsőre lehet, hogy rohanósnak tűnt, de végigcsinálva egyáltalán nem éreztük annak, s mindhárman nagyon élveztük. A költségekkel kapcsolatban: számunkra sokszor a hatékonyság fontosabb volt, mint az ár, úgyhogy nem mindig a legolcsóbb megoldásokat választottuk. Feljegyeztem pár árat, amik olykor 3 főre vonatkoznak, de ezek tényleg csak tájékoztató jellegűek. Általános tapasztalatunk, hogy egy gyerekkel utazó, 40-es pár kicsit másabb alku pozícióban van, mint pl. egy egyetemista. Ráadásul, amikor egyből korrekt (nekünk ennyiért megéri) árat mondtak, nem is kezdtünk hosszas alkudozásba.

0.nap 21:50-kor szálltunk le Jakartában, de nem akartunk túl sok időt ott tölteni, ezért nem foglaltunk szállást. A reptéri shuttle busszal kényelmesen átmentünk a másik terminálra, ahonnan a 4:05-kor induló Citilink járattal továbbrepültünk Sulawesire.

1.nap 8:25-kor érkeztünk meg Manadoba. Rögtön a megérkezési oldalon van pár pult, ahol rengeteg túrát és továbbutazási lehetőséget (busz, autó sofőrrel) kínálnak. Mire megkaptuk a csomagokat, a hölgy szerzett is egy sofőrt (Jufry-t), aki elvitt minket a Tangkoko Nemzeti Parkba, majd másnap értünk jött, s visszavitt a manadoi kikötőbe (mindez 700e Rp). Délben már a park bejárata melletti szállásunkon voltunk, a Tangkoko Ranger Homestayben. (A háromágyas szobát előre foglaltuk, 250e Rp/éj, reggelivel.) A szállás éttermében megebédeltünk, lebeszéltünk egy délutáni túrát (guide: 600e Rp, belépő: 150e Rp/fő), majd aludtunk kicsit. 14 órakor indultunk útnak, a guide jól beszélt angolul és érdekeseket mesélt a park élővilágáról. Rögtön az elején összetalálkoztunk egy fekete makákó csoporttal, akik tőlünk 1-2 méterre telepedtek le a kidőlt fák ágai között, s miután jól megbámultak minket (no ez kölcsönös volt) nyugodtan élték tovább mindennapi életüket. Nagy élmény volt kéznyújtásnyira látni, ahogyan esznek, bogarásznak, miközben a kicsik csintalankodnak. Otthagytuk őket, majd megkerestünk egy hatalmasra nőtt fikuszt, ahol koboldmakik (tarsius) laknak. Láttunk is néhányat a fa göcsörtjei között kuksolva. Ezután felkerestünk egy fát, amiben hornbill-ek fészkelnek. Kis várakozást követően nagy suhogással megérkezett egy hím, aki aztán megetette a befalazott asszonyt. Útközben többek között láttunk repülő gyíkot, magasan, a fák tetején kuszkuszt a kölykével, ezernyi bogarat, pókot. A szálláshoz visszafelé menet, a tengerparti erdősáv alacsony fáin, hozzánk egészen közel araszolt egy kis kuszkusz csoport. Teljesen besötétedett, amikor visszajöttünk a túráról, úgyhogy a vacsora után hamar elnyomott minket az álom.

2-5.nap Reggeli után sofőrünk visszavitt minket Manadoba. A komp elvileg 14 órakor indul Bunakenre, de ez nincs kőbe vésve, 15:30-kor el is indultunk (komp 50e Rp/fő). A Jonaths Cottage-ban szálltunk meg. A házaik kétágyasak, ezért két bungalót kellett foglalnunk (tengerre néző bungalo 2 főre 800e Rp/éj, kerti bungalo 1 főre 300e Rp/éj, teljes ellátással). A házak szép tiszták, ágy szúnyoghálóval, az ételek változatosak és nagyon finomak voltak. A szállás előtt húzódó keskeny mangrove erdőn túl gyönyörű korallzátony, a drop-off a partról beúszva is könnyen elérhető. Bunakenen töltött napjainkat sznorkellezéssel töltöttük. A szálláson leginkább csak a szálló vezetője beszél angolul. Megpróbáltunk rajta keresztül egy sznorkellezős túrát leszervezni, de úgy éreztük, nem igazán volt felkészülve az ilyentérű igényekre… De segítőkészen felhívott valakit, aki 750e Rp-ért elvitt volna másnap minket. Azért ezt kicsit sokalltuk (ő is).

Besétáltunk a faluba kicsit körbenézni és a hőségben beültünk Novitához egy hideg üdítőre. Novitának kis étterme mellett van pár kiadó szobája is (Novita Homestay), s ami a legfontosabb egy papája. A Papa kis csónakjával vállalta, hogy elvisz minket másnap sznorkellezni (450e Rp), Novita csomagolt nekünk ebédet is. A Papa nem igen beszél angolul, de megértettük egymást. Reggel értünk jött a szállásunk partjához, majd elvitt minket 3-4 helyre és Siladen szigetére. A kristálytiszta vízben gyönyörű korallkerteket, néhány teknőst, egy ráját és rengeteg-rengeteg színes halat láttunk.

6. nap Novita megszervezte a reptéri transzferünket is: Papa átvitt minket a csónakján (200e Rp), a parton pedig egy taxi várt ránk (150e Rp a reptérre).

A 11:10-kor induló Lion járattal átrepültünk Makassarba. Az volt a tervünk, hogy az éjszakai busszal továbbmegyünk Rantepaoba. A reptéri tourist info-nál megpróbáltunk jegyet foglalni az esti buszok egyikére, de már nem volt szabad hely sem oda, sem pár nap múlvára vissza- az Idul Fitri-nek köszönhetően mindenki úton volt. Hívott viszont nekünk egy autót, aki elvisz minket a buszpályaudvarra, hogy hátha valakivel összeállva találunk egy kisbuszt / autót, vagy valami. A vége az lett, hogy a buszállomásra menet - angolul nem túl jól beszélő - taxisunkkal megegyeztünk, hogy még aznap elvisz minket Rantepaoba, ottmarad velünk további három napig, s visszahoz minket Makassarba (3.500e Rp). Szerettünk volna egy guide-ot, a forumon ajánlott Damita sajnos nem válaszolt korábbi SMS-eimre, de taxisunknak természetesen ott is voltak kapcsolatai.

7-9.nap A középkorú Elvis reggel kilenckor ott is volt a szállodánknál, nagyon szépen beszélt angolul, s napi 500e Rp-t kért. Az iskolai szünetnek köszönhetően sok család ilyenkorra (június végén járunk) szervezi a temetéseket, láttunk is jópár menetet. Elvis családjában is volt éppen egy (1 hétig tartó) temetés, ahová délelőtt elvitt minket a családja „tagjaként”. Részletesen elmesélte a temetési szertartást, mi ajándékot vittünk (cigit), ők vendégül láttak minket, nagyon kedves embereket ismertünk meg. Aznap volt a temetési körmenet a falu körül, katolikus mise, mindenféle ének és táncelőadás, majd két bivaly áldozatul esett a 26-ból… A délután már kicsit vidámabban telt, akkor megnéztünk pár temetkezési helyet és toraja falut. A következő napon északon túráztunk a rizsföldek között, láttunk egy állatpiacot (főleg bivalyok és malacok), további szép kis falvakat, s mivel beszélgetéseinkből kiderült számára, hogy kicsit jobban érdekelnek a tradicionális házak, elvitt minket pár építkezésre is. A Makassarba visszavezető út gyönyörű volt, megálltunk pár helyen, jó, hogy most nappal utaztunk.

10.nap A Makassarból 10:30-kor induló géppel, egy órás késéssel érkeztünk meg Surabaya-ba. A reptéren már aggódva várt minket előre leszervezett sofőrünk, Ajib (mégegyszer hálás köszönet WL a segítségedért!). A következő 5 napon ő furikázott minket Jáva keleti részén. Jó fej, ráadásul sokat segített nekünk az ügyintézésekben és a helyiekkel való kommunikációban.

Útban a Bromóhoz megálltunk a Madakaripura vízesésnél. Ajib gyorsan szerzett nekünk egy vezetőt, s ojekeket. A lányunk először ült motoron, ígyhát már a vízeséshez vezető út is különös élmény volt neki. A vezető nagyon ügyesen segített a csúszós köveken való átjutásban, bevitt minket teljesen a vízesés lábához, fantasztikus élmény volt. Nem vittünk esőkabátot, így teljesen elázva tértünk vissza az autóhoz, még szerencse, hogy a csomagtartóban voltak a száraz ruhákkal teli hátizsákok. A parkoló melletti mandiban átöltöztünk, majd Cemoro Lawangba mentünk. Az előre lefoglalt Homestay borzalmasan nézett ki, szóval gyorsan kellett egy B terv. Ajib javaslatára a Yoshi’s Hotelbe mentünk, szerencsénkre még volt szabad szobájuk. Tiszta, hangulatos, mindenkinek ajánlom. Helyben leszerveztük a másnap hajnali túrát (jeep 500e Rp, a belépő vasárnap lévén: 320e Rp/fő), majd a szálloda éttermében megvacsoráztunk. Éppen a helyi reggae zenekar ünnepelte a Ramadan végét, igazi örömzene volt. Nagyon barátságosan meginvitáltak minket maguk közé, úgyhogy az éjszaka nagy részét sörözéssel (mármint mi) és zenéléssel (ezek inkább ők) töltöttük.

11.nap Ez a hajnal most valahogy különösen korán jött, még félálomban ültünk be a jeepbe. A korom sötétben csak a hegyre araszoló autók lámpafüzérét láttuk, majd a kilátóponton az első sorból nézhettük a napkeltét, az előtérben füstölgő vulkánnal. Nagyon klassz volt! Viszont nagyon hideg is, úgyhogy jól jött az idáig cipelt pehelykabát és sapka. Szerencsére volt nálunk egy könnyű kis pléd is, így a várakozás alatt nem kellett közvetlenül a hideg földön ücsörögnünk. Az autóhoz visszatérve az továbbvitt minket a Bromo lábához. A finom homokkal borított Tengger Caldera misztikus képet mutatott a kora reggeli ködben. Anna fellovagolt, mi felkutyagoltunk a füstölgő kráterhez. No, ekkor már nem fáztam…

A szállásra visszaérve megreggeliztünk, majd tovább indultunk a Coban Sewu vízeséshez. A lejáró le volt zárva, ezért át kellett mennünk a másik oldalon lévő kilátóponthoz. Igazából nem sajnáltam, mert a bambuszlétrán a gyerekkel… hát a kilátóponthoz vezető kibetonozott járda mindenképp biztonságosabb volt. A vízesés pedig lenyűgöző.

Ajibbal megbeszéltük, hogy ma még elmegyünk Jemberig, s ott kideríti (ott van a Meru Betiri NP központja is), hogyan lehet legegyszerűbben eljutni következő uticélunkig, Sarunganig.

12.nap Elég rossz minőségű utakon, útközben pár helyen megállva (pl egy pálmacukor készítőnél) megérkeztünk Sarunganba. A Raflesia Homestayben a hölgy szerzett nekünk egy jeepet, s szállást a Ranger House-ban (összesen 2.000e Rp). 1-1,5 órát kellett várnunk, de aztán kakaó és gumifa ültetvények között, majd a dzsungelen keresztül, vízmosásokkal szabdalt utakon, folyómedreken át megérkeztünk Sukamadeba. Vacsora után a rangerekkel kimentünk a tengerpartra és a millió csillaggal megszórt eget tanulmányozva vártuk, hogy történjen valami. Szerencsénkre pár teknős kedvet kapott, hogy ezen a partszakaszon rakja le a tojásait. Az egyiket mi is végignézhettük, a ranger 113 tojást gyűjtött össze a fészekből. Jól beszéltek angolul, sokat megtudhattunk a teknősökről.

13.nap A napot a kis teknősök visszaengedésével kezdtük, mindenki kapott néhányat egy vödörben, aztán hajrá.

Reggeli után visszaindultunk Saronganba. Útközben megálltunk pár ültetvénynél, valamint egy gumifeldolgozó gyárnál (a fákból összegyűjtött folyadékot dolgozzák itt fel nyers gumivá). Sukamadeban el lehetett volna még egy napot tölteni, s kicsit kirándulni a környező erdőkben.

Immáron Ajibbal továbbutaztunk Banyuwangiba, este a szállásunkon leszerveztük a másnapi Ijen túrát (850e Rp, belépőkkel, mindennel).

14.nap Éjjel indultunk, az autózást végigaludtuk, de aztán a kráterhez vezető gyaloglás a sötétben felébresztett minket. Egy hajdani bányász volt a vezetőnk, egész jól beszélt angolul és tőle megkaptuk a szükséges gázmaszkokat is. Borzasztóan hideg volt, úgyhogy a meleg kabát, sapka ismét hasznosnak bizonyult. A kék lángok már a kráter pereméről jól látszottak a sötét éjszakában. A kráter aljába egy sziklás, meredek ösvény vezet le. A libasorban botladozó turisták mellett találkoztunk a vállukon bambuszkosárban hatalmas kénköveket cipelő bányászokkal is. A kráterből visszajőve megcsodáltuk a napkeltét és a mélyben láthatóvá vált a savas krátertó.

Banyuwangiba 9 körül értünk vissza, megreggeliztünk, majd Ajib elvitt minket a kompkikötőbe, ott elbúcsúztunk tőle. Áthajóztunk Gilimanukba, onnan pedig taxival Banyuwedangba. Az út szélén majomcsapatok portyáztak. Nagyon klassz szállásunk volt a Toke Menjanganban (hangulatos, kényelmes bungalo, 350e Rp). A tulaj búvár és sznorkell túrákat is vezet, gyorsan meg is egyeztünk a másnapi programban.

15.nap Reggeli után elautóztunk a kikötőbe, majd a soron következő csónakkal áthajóztunk Menjangan partjaihoz. A fickó fantasztikus korallkerteket mutatott és bármerre úsztunk, színes halak vettek minket körül. A víz kicsit jobban hullámzott, mint Bunaken környékén, de a látási viszonyok végig kitűnőek voltak. A hullámok miatt a gyerek hamarabb elfáradt, néha pihent kicsit a csónakban, majd visszajött a vízbe. Délután visszahajóztunk a szállásra, addigra meghozták a bérelt autót, amit aztán pár nap múlva Kután adtunk vissza.

16-21.nap Lovina Beach (delfin nézés), majd Ubudból kiindulva bejártuk Balit. Az időjárás nem volt túl jó, két nap reggeltől estig zuhogott.

22.nap A kora reggeli AirAsia géppel átrepültünk Yogyakartába. A reptéren különféle túrákat, programokat ajánlanak, mi is megegyeztünk az egyik ügynökkel. Az autó a reptérről először elvitt a Prambanan templomokhoz, onnan a Borobudur templomhoz, majd végül a szállodánkhoz, Yogyakartába. A Bladok Hotelben szálltunk meg, a szálloda éttermében vacsoráztunk. (3 ágyas szoba 720e Rp/ éj)

23.nap Ismét borongós, esős napra ébredtünk, a város látnivalóit jártuk végig: Kraton, Taman Sari, madár piac (a madarak mellett kiskutya, kismacska, halacska, majomka, denevér…), virágpiac (gyönyörű orchideák), etc.

24.nap Utolsó Indonéziában töltött napunk volt, még sétáltunk kicsit, vásárolgattunk, aztán egy délutáni járattal Jakartába repültünk, ahonnan másnap reggel indultunk haza.

Nagyon sok élményben volt részünk, kedves, érdekes embereket ismertünk meg utunk során. Szerintem gyerekkel is nyugodtan bevállalható ország, persze az alapvető elővigyázatossággal (palackos víz, védőoltások, etc.) A malária megelőzésére mi Lariamot szedtünk, a gyerek Malarone Juniort kapott, egyikünk sem tapasztalt mellékhatást.

Amit kicsit sajnálok, hogy Solot már nem tudtuk megnézni. Ha Balin az időjárás kedvezőbb, Yogyakartába 1-2 nappal hamarabb átmehettünk volna és akkor talán Solo is belefér a programba.