Két részlet az idei beszámolómból:

 

"Lisszabon egy nagy nyüzsgő város, multi-kulti, sokszínű, fárasztó.

Lisszabonban az ember nem nagyon tud semmiből kizökkenni maximum az eddigi tunyaságból. Az ott töltött két teljes napunk arra volt jó, hogy megállapítsuk, hogy ez már nem a mi világunk. Amiért harminc éve odavoltunk, az most másoké.

 

A lisszaboni estéket viszont varázslatosnak éreztük. A város azon részén ahol voltunk, minden nagyon szimpatikus volt, a látottakat jó érzés volt befogadni. Fiatalok ültek a vendéglőkben és beszélgettek, emberek ballagtak hazafelé a langyos őszi estében. Mindenütt béke, nyugalom, biztonság. Tiszta idill.

A nappalok mások voltak. Negatívként értékeltük, hogy szinte mindenhol óriási a tömeg. Az utcákon iszonyat mennyiségű turista és iszonyat mennyiségű ember, akik a turizmusból él. Némi London feelingje volt a dolognak, de az mégis más volt. Nem tudom megmondani miért."

 

----

 

És egy "ízes" flash:

 

"...tegnap este az aluljáróban találkoztunk egy igazi jelenséggel.

Itt jött szembe velünk egy nagyon nagydarab fekete ember, olyan ötven körüli.

Nem kövér hanem egy teljesen arányos két méter magas benga néger.

Rövid nadrág volt rajta, világos ing és egy begombolt világoskék mellény. A kezében két nagy szatyor. Rendkívül ápolt ember benyomását keltette.
Ami még megragadta az ember figyelmét az a széles mosolya volt."

 

Sosem fogom elfelejteni. Talán így még jobb is hogy nincs róla fotóm. Így nem fakul meg az emléke.

Szeretném újraélni, amikor megláttam.