Szakított velem a párom, agyis minden jel erre utal. Még mindig együtt élünk. Viszont közel 2 hónapja teljesen elhidegült tőlem, én sokat sírok, ő pedig úgy tesz, mintha egyáltalán nem érdekelné. Minden közös dolgunk hirtelen megszűnt. Külön eszik tőlem, szinte soha nem néz a szemembe, nem beszélünk semmiről, és lényegében kiköltözött a konyhába (távol tőlem a nappalitól). Ez egy kínszenedés mert még mindig szeretem és természetesen ágyom is rá. Nagyon-nagyon hiányzik. Mindent megteszek, hogylegalább kibéküljünk... Finom ételeket készítek (de nem nagyon kell neki), próbálom leknyerezni, stb. Nagyon nehéz ez az állandó ridegség. És persze mindent őrá alapoztam a jövőmben, egymással terveztünk, stb. De nem zaklatom, próbálok a lehető legtermészetesebben iselkedni... De az érzelmeimet nem tudom mindig leplezni... Esetleg elonulok sírni... Egy alkalommal volt, hogy néhány napra közeledni kezdett felém, szóba állt elem megint, jókedvünk volt, ennek nagyon örültem... De aztán megint történt valami (nem tudom mi!) és megint úgy bánik velem mint egy senkivel.... Sok minden an a hátunk mögött, szerintetek van még remény arra, hogy minden jóra forduljon?