[Piros 85 - 2017]

 

Az idei 2017-es év kicsit több edzést hozott, mint a 2015 (a 2016-os év elég gyenge volt, nem azzal hasonlítgatok). Két hete a Budapest maratonon 2:55:39-es egyéni csúccsal zártam a felkészülést. Több mint két percet faragtam a 2015-ös időmből.

A normál utazósebességem egyértelműen gyorsult, ezért reménykedtem, hogy az akkori szuper P85-ön időmön (8:41) sikerül valamicskét javítani.

 

Csillaghegyről 8:30-kor futottunk ki, hogy végigszántsuk a piros jelzést. A futóversenyre neveztem, ahol kb. óránként frissítőasztalok várnak és chipes SI dugókával követik az ember részidőit.

 

Az eleje csak emelkedő. Tartottam a két éve már bevált pulzust és kíváncsian vártam az első ellenőrző pontot a Kevély tetején. 44 perc helyett 43 percen belül értem fel. Gyorsan számoltam, arányosítottam, ha nem rontok el semmit, akkor 8:30 és 8:40 közötti idővel érek be.

 

25 km körül Dömös előtt utolértem egy ötös bolyt, benne Nedjalkov Balázs, Nagy Gyuri és Tiricz Irén futott, már akiket ismertem. Dömösnél egy-két perc időelőnyöm volt korábbi magamhoz képest (29k, 2:28).

 

Büféztem egy sort. Irén megállás nélkül ment tovább, majd Nagy Gyuri is elindult, utánuk én, többiek passz. Irány Dobogókő, az nagyjából egy óra mászás. Ez a rész pár rövid szakasz kivételével közepesen jól futható emelkedő. Irént nemsokára visszaelőztem. Nagy Gyuri volt látótávon belül előttem, Dobogókőre nagyjából együtt érkeztünk.

Hideg volt, 6 fok, enyhe széllel, előtte a gerincen egy jelentéktelen záport is kaptunk. A pólót kevésnek éreztem, fázott a kezem, de legalább a karmelegítő működött.

3:10 körül ettem egy gélt (eddig egy Mars és egy zselé fogyott, és némi isoital). Dobogókőn három perc mínuszban voltam (3:24), ez szép.

 

Következett a lejtő Pilisszentkeresztre, ahol egy kövesebb részen Nagy Gyuri előre engedett. Aszfalton át a falun, temető után jobbra fel megint terep. Egy vízmosásos lejtőzés után Pilisszántóra nagyjából együtt érkeztünk.

Ez is jó referencia pont, mert majdnem a táv felénél van, kb. 41km. Idő 3:55, az időelőny 4-5 perc volt. Büfé time.

 

Következő etap a Kopár csárdánál ér véget. Hullámzóan sík terep, kábé egy óra. Látszik, hogy az ultrafutásnál nem érzek bele, hogy eddig mennyi táv, előttem mennyi táv. Kell futni egy órát, ott lesz valami, onnan megint egy óra, satöbbi. A végén meg meglepetésszerűen ott a cél.

 

Szóval Nagy Gyurival futottam együtt, némi dumálással. Az utolsó gél óta bőven több mint egy óra telt el, elvileg 40-45 percenkét kéne egy. Egy Mars szeletet próbáltam elnyammogni, de ilyen 6-8 fokos hidegben képtelenség ilyet enni, még a szájamban sem olvad meg. A pulzus közben csökkenni kezdett, Gyurinak mondtam is, hogy a béka feneke alatt van (síkon 145 körül kellett volna nyomni, de sokszor már 140 alatt volt), bár ennek csak akkor tulajdonítottam jelentőséget, amikor egyszer csak valaki elrobogott mellettünk. Emmeg ki volt, láttad a rajtszámát? tanakodtunk. Gyuri utánaszaladt megkérdezni, hogy versenyző-e. Tuti az volt, mert aztán ott is maradt vele tempót tartani, én meg végleg belezuhantam egy energia gödörbe. A Kopár csárdáig nem volt már sok, beelőztek talán ketten is (Veres Gábor?), és én úgy éreztem hogy cammogok, sose érek el a frissítőig.

 

A cammogás érzet ellenére alig veszítettem időt. Ráadásul találkoztam egy régi, 15 éve nem látott kerékpáros ismerőssel, aki a túrán futott.

A Kopár csárdás (51km) részidőm 4:58 volt, még mindig négy perc mínusz. Nagy meglepetésemre Nagy Gyuri még mindig a ponton volt, azt hittem már rég továbbállt. Én még időztem egy keveset, tébláboltam, megkérdeztem hogy van-e tea, a lány adott volna, aztán mégsem kértem, kerestem a nem létező uborkát, stb. Tudtam hogy enni kellene, de nem volt semmihez sem gusztusom. Három perc állásidő után nehezen elindultam.

 

A következő pont Nagykovácsi, még 11 km. A közbülső Hosszúhegyi frissítőponton megint álldigáltam egy sort. Kólázgattam. Közben beért és iziben továbbállt Irén és N.Balázs. Hadd menjenek. A Hosszú-árokban technikai szünetet is tartottam, és ami fő, hogy sokat sétáltam. Pulzus 120-130. Túrafutó ismerősöm is kiesett a látótávolságból, előrefele, na szépen vagyunk. Az emelkedő vége a Nagyszénás ahonnan csak pár perc Nagykovácsi, egy kis terepes és egy aszfaltos downhill szakasszal. Érdekes volt ahogy a pulzusom negatív csúcsokat döntögetett, közelített a 100-hoz, asszem még sosem futottam ilyen pulzussal.

 

A Nagykovácsi frissítő előtt megint megelőzött valaki, de különösebben nem érdekelt. Ééés frissítőpont! 62km, a referencia idő: 6:18, most 6:27. Végleg lemondhattam az egyéni csúcsról. A veszteség nem volt egetverő, de mivel itt még 8 percet álltam, azzá vált. Utólag megnézve, csak ezen a Kopár-Nagykovácsi részen 20 perc mínuszt halmoztam fel a beletörődős büfézés és a belassulás miatt.

 

A P85-ön több helyre lehet csomagot küldeni, én ide, Nagykovácsiba depóztattam egy csomagot. Átpakoltam a hátizsákomba a fejlámpát, felhúztam alulra egy második pólót is, mert már régóta fáztam. Tengés-lengés, kólaivás. Uborka! Az erdélyi csokit és a zsíroskenyeret nem most akartam kipróbálni.

 

Nagy nehezen elindultam, relatíve új erőre kaptam, megint 140 fölé toltam a pulzust, utolértem túrafutó ismerősömet. Már vagy húsz perce élveztem a futást, amikor megint émelyegni kezdtem, kicsit a hasam is csikart, így hát nem erőltettem.

A Hárs-hegyre felfutni azért jól esett, a János-hegy is jó volt mert végigfutottam, érdekes módon az emelkedőkkel nem volt bajom, mert csak ott tudtam valamelyest felküldeni a pulzust. Az Erzsébet kilátótól a célig terjedő utolsó óráról ne essen sok szó. Lejtők 110-120 közötti pulzussal. Lámpa nem kellett.

 

84km, 8:56 lett az időm, volt jobb, bár rosszabb is.

 

Mit is mondhatnék még, Tiricz Irén hatalmas női pályacsúcsot futott (8:36), a virsli finom volt, meleg víz folyt a zuhanyból.

 

Egy 8:30-as idő benne lehetett volna a mai napban, de hát majd jövőre. Az időzített evést komolyan kellene venni. Meg több hosszú futás kellene, bár idén már volt néhány 3-4 órás menet. Meg talán nem júniusban kellene kezdeni futni, 1800 km körül jártam idén.

Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy féltáv után mennyire rosszul éreztem magam, a büfézés és teljesítmény romlás csak 20 perc mínuszt jelentett, ráadásul ennek több mint a fele a kényelmes büfézgetésből adódott. Van még jövő.

 

-- tech zone – magamnak utánakeresni --

2 Mars szelet, 3(4?) normál + 1 koffeines powergel

1,5 liter szénhidrátos iso italpor

pontokon víz, 5 szelet nápolyi, 4 szál ropi, sajt, olajbogyó

 

Részidők - Csillaghegy-Kopár csárda (50k)

 

[2017] 42:54 24:20 30:33 50:08 (Dömös 2ó28) 34:36 21:55 (Dkő 3ó24) 31:05 16:01 47:14 (Kopár 4ó58:46)

[2015] 44:00 25:02 29:56 50:26 (Dömös 2ó29) 35:28 22:51 (Dkő 3ó27) 32:01 16:02 47:14 (Kopár 5ó02)

 

Kopár csárda-Budaörs (32k)

[2017] (Kopár 4ó58) 9:27 26:45 34:39 17:43 (NKov 6ó27) 41:19 9:50 11:30 22:58 (János-hegy) 23:48 39:49 = 8:56:34

[2015] (Kopár 5ó02) 7:49 24:47 26:38 16:47 (NKov 6ó18) 39:32 9:39 10:58 22:48 (János-hegy) 22:51 37:02 = 8:41:41

 

Strava link:

https://www.strava.com/activities/1250665666 

 

Részidős eredmények

http://www.traxpace.net/p85t17_t?grid&raceTimes

 

Köszönöm a szervezőknek és a szurkolóknak. Gratula a gyorsabbaknak a gyorsaságért, akik lassabbak, azoknak meg pláne. Én öt óra felett valahogy még nem tudom végig élvezni a versenyeket. De az élet hosszú, van még idő kísérletezni hogy ne így legyen.