Régi szép emlékek  :)

Én egy műbútor asztalos pince műhelyébe járhattam be 10-15 éves koromban iskola után. Régi bútorokat újított fel a mester, rengeteg faragványt készített a sérültek helyére, sellakozott igazi csontenyvvel ragasztott. Nekem valahogy nagyon tetszett az illata, pedig a valóságban igen csak büdös a csontenyv a főzés közben. Az egyik munkája nagyon megmaradt az emlékeimben, egy nagyon szép intarziás betétű a szélein pedig faragott díszű francia barokk komódot újított fel. Nagyon viseltes és sérült volt amikor először láttam és pár hét alatt az öreg egy csodát tárt a szemem elé a felújított komóddal. Rá sem lehetett ismerni olyan szép lett. Nagyon tetszett az ahogy a hiányzott faragványokat pótolta meg az intarziát javította, órákig el tudtam nézni csendben ahogy dolgozik, csak a miért kérdéseimmel zaklattam az öreget állandóan :) Emlékszem, hogy állandóan a szájának a sarkában volt a pipa, még akkor sem vette ki ha beszélt, de sohasem gyújtotta meg mert még fiatal korában leszokott a dohányzásról. :) Nagy dumás volt egyébként az öreg, folyamatosan  ugratta a segédet és engem is.